Gaál Lajos
23. hv.gy.e.

Bruszilov orosz tábornok 1916. június 4-én, a háború első napjaira emlékeztető hatalmas orosz tömegeket zúdított galíciai seregünk frontjára. A kíméletlenül drótakadályainknak hajtott katonatömegek mérhetetlen vér- és emberáldozat árán értek is el jelentősebb sikereket, de elszántan harcoló csapataink ellenállásán végre is kifulladt a hírhedt emlékű tábornokról elnevezett offenzíva.
Az oroszoknak hatalmas tüzérségi tűzzel előkészített támadása a Bothmer-hadsereg védelmi frontjának egy jelentős pontját a Cebrowi magaslatot az első napon kiragadta a védők kezéből. Parancs folytán a tartalékban lévő 23. honvéd-gyalogezred első zászlóaljára hárult ezen fontos támpont visszaszerzésének nehéz feladata. Június 5-én rövid, de hatásos pergőtűz után a zászlóalj két százada kétoldali erőteljes rohammal véres küzdelmek árán vissza is vette a magaslatot. A sikeres ellentámadásban kiváló érdemeket szerzett Gaál Lajos zászlós, ki példásan vitéz és vakmerő magatartásával egész századát ragadta magával s a szuronyharcban az elsők között küzdött. A derekasan végzett munka után a 23-asokat felváltották, kik ismét tartalékba vonultak s magukkal vitték zsákmányolt gépfegyvereiket és foglyaikat.
Ez a kudarc azonban nem vette el az oroszok kedvét a további támadástól. A harmadik nap hajnalán még dühösebb emberlavinát indítottak állásaink ellen. Egy, hadosztálynyi erővel nemcsak első vonalunkat söpörték el, hanem még a második vonalban lévő tartalékjainkat is kiszorították állasaikból és csapataink kötelékeit is széttépték. A század, melynél Gaál zászlós szakaszparancsnok volt, megfeszített erővel küzdött s a nehéz harcokban elvesztette emberei s tisztjei felét, köztük századparancsnokát is. A megmaradt félszázadot Gaál zászlóssal az élén, a még harcképes tartalékegységek balszárnyára rendelték a szárny védelmére. Gaál látván az előrenyomuló orosz tömegek bekerítési szándékát, saját elhatározásából rohamra vezette félszázadát a fenyegető túlerő ellen. A meglepett oroszokat visszaszorította s az ellenséges tüzérség védő-és pergőtüzén áthatolva erős harcok árán behatolt elveszett első állásunkba. A szomszéd csapattal az összeköttetést megteremtette, az időközben segítségére siető 23-as honvédek és géppuskák segítségével mintegy ezer foglyot ejtett s az állásban megvetette a lábát.
Napokon át dühöngött még az elkeseredett küzdelem, melyekből Gaál zászlós hősiesen kivette a részét s méltán rászolgált az arany vitézségi éremre.