Fűzesséry Sándor
3. hv.táb.á.e.

A háború első napjától kezdve a harctéren volt.
A gorlicei áttörés után diadalmas csaták és elkeseredett küzdelmek között nyomult előre a dicső emlékű 39. honvédhadosztály a Luzna-Jasló-Baryez vonalon. Mint halálosan megsebzett vadkant űzte, zavarta maga előtt az ellent, hogy ne legyen nyugta, ne legyen megállása, 1915. május 20-án az üldözésben fáradhatatlan 3. honvéd tábori ágyúsezred Barycz községben éjjelezéshez tett előkészületeket. Alig térlek nyugovóra azonban az üldözésben lelkes honvédtüzérek, midőn parancs jött a hadosztálytól, hogy egy szakasz tüzérség egy szakasz lovassággal vonuljon előre a Dynow felé vezető műúton. Cél; még éjjel sem hagyni nyugton az ellenséget, hanem zavarni visszavonulásában.
Füzesséry Sándor zászlós, kinek mindenkori önfeláldozó, tettrekészsége igaz ügyünkért való szent lelkesedéséből fakadt, önként ajánlkozott, hogy kipróbált szakaszával megfelel a küldetésnek. Késő este volt már midőn 2 ágyúval és 40 huszárral nekivágott a bizonytalan sötét éjszakának. Lassan, tapogatódzva haladt előre kis csapatával.. Az ellenségnek sehol semmi nyoma. Pirkadni kezdett már, midőn az előre küldött huszárjárőr jelentette, hogy az előttük lévő Dynow község erősen meg van szállva oroszokkal. Füzesséry zászlós a községtől mintegy 200—300 lépésre nyugatra tüzelőállásba rendelte két ágyúját és huszárjaival felkészült a harcra. A legteljesebb bizonytalanságban lassan teltek a percek. A hajnal első sugarai alig tették láthatóvá a kis galíciai fala rozzant házait, midőn a falu szélén állást foglalt ellenséges gyalogság észrevette a nyílt állásban álló két ágyút és gyilkos gyalogsági- és gépfegyver tűzzel kívánt jó reggelt a kis különítménynek. Rövid tűz után szilaj rohammal akarták magukat rávetni az ágyukra az oroszok. Füzesséry zászlósnak azonban helyén volt a szíve. Nem maradt adós a viszonzással. Egyik szakasztűz után a másik szakasztűz zúdult gyors egymásutánban az ellenségre. A negyven huszár pedig hatásos kíséretet adott a koncerthez. Minden lövés a célban. A támadásra készülő ellenséges rajvonalak felbomlottak s vad futásban kerestek menedéket a falu házai között. A negyven huszár sem volt rest: hozzá fogott a falu kiürítéséhez. Az oroszok megkezdték visszavonulásukat. Pánik ütött ki soraikban, mert nem voltak tisztában a helyzettel. A két ágyú szaporán osztotta a gránátokat és srapneleket a visszavonulási utakra. Az ellenség visszavonulása pánikszerű futássá vált, Ahová szem ellátott rendetlenül rohanó tömegek lepték el a dombos terepet. Így ugratott meg 28 magyar tüzér és 40 huszár egy példátlanul bátor, okosan hidegvérű zászlós vezetésével, egy egész utóvéd dandárt és nyitott szabad utat Jaroslau-Przemysl felé.