Weisz János
5. k.gy.e.

Ezrede, az 5. közös gyalogezred a tölgyesi hegyláncolat fokozatos elfoglalásával dicsőségesen haladt előre román földön. Egyik zászlóalja a Nagy Cibles elfoglalásánál jóformán felmorzsolódott, azért egy másik zászlóaljat vetettek tűzbe,hogy új lendületet adjon a támadásnak.
Ebben zászlóaljban küzdött Weisz zászlós is, aki ez alkalommal egy félszázadot vezetett, egy géppuskaosztaggal együtt. Míg az ellenség a fölfejlődő tartalék csapatokat tartotta tűz alatt, addig Weisz János kipróbált legényeivel és géppuskáival észrevétlenül a magaslaton lévő állásokig dolgozta föl magát s szélvész módjára megrohanta és kiűzte  állásukból a meglepett románokat. Az állások megszállásakor számos foglyot ejtett s nagymennyiségű fegyvert és hadianyagot zsákmányolt. A magaslat elfoglalása oly nagy jelentőségű volt az egész 15. gyaloghadosztályra, hogy parancsnokló altábornagya táviratilag üdvözölte a hős zászlóst és a legszebb katonai kitüntetésre terjesztette fel.