Farkas Tódor
26.k.gy.e.

Először még mint önkéntes, 1914. augusztus 28-án sebesült meg, a Bychawka elleni támadás során. A faluért vívott harcokban századparancsnoka, Bősz százados is elesett. Farkas lőtt sérülést szenvedett.
1914. decemberében tért vissza a harctérre. Ekkor már szakaszparancsnok volt a 6. századnál, amely december 28-án Czarkownál ment állásba a Nida folyó mellett. A december 30-áról 31-ére virradó éjjel az oroszok meglepetésszerűen megtámadták a szomszédos ezredet és Czarkownál a kastély mellett egy hézagon előnyomultak. Farkas zászlós szakaszát hátulról érte a támadás. A kézitusában puskatussal olyan erővel vágták mellkason, hogy bordatörést szenvedett, és eszméletét vesztette. Az oroszok magukkal vitték, de nemsokára magához tért, s Czarkow mögött mély vízmosásnál megszökött. Üldözőinek nem sikerült utolérni őt, és másnap reggel kimerülten és betegen, de szerencsésen visszatért saját ezredéhez. Az előnyomult oroszokat időkőzben egy ellentámadással bekerítették, és mintegy 300 hadifoglyot ejtettek. Ebben a szívós küzdelemben nagy szerepe volt Farkas szakaszának. Bátor magatartásával Farkas zászlós az Arany Vitézségi Érmet érdemelte ki.
1915 tavaszán részt vett a Sambornál, Szczerzecznél és a Zlota-Lipánál lezajlott harcokban. A zlocowi ütkőzetbn, amikor az ezred a Horodilow magaslat ellen támadott, Farkas az ellenséges állások merész felderítésére vállalkozott, amely során harmadszor is megsebesült.
1916 őszén már mint hadnagy és a gépfegyveres század parancsnoka, negyedszer is az orosz harctérre ment. 1917. július 19-én a Batkow-manajowi áttörésnél ismételten kitüntette magát. A saját támadás során gépfegyvereivel sikeresen és folyamatosan tartotta tűz alatt az ellenséges vonalat a heves tüzérségi tűz ellenére.