Farkas Gyula
5. k.gy.e.

Azt a súlyos feladatot kapta 1917. augusztus elején az 5. közös gyalogezred, hogy foglalja el a tölgyesi szoroson túl az 1668 méter magas Nagy Cibles hegyet (Ciblesul maré), honnan az ellenség minden mozdulatunkat szemmel tarthatta.
Hajnalban el is indult az ezred és az esti órákban megérkezett a Cibles lábához. Innen, rövid pihenő után éjfél tájban megkezdték támadásukat az 5-ösök. Alig haladtak 200 lépésnyire, észrevette őket egy román tábori őrs és tüzet nyitott rájuk. Ok azonban annál gyorsabban igyekeztek előre. Földre vetve magukat szakaszonként hatoltak tovább előre. Bár az ellenséges ágyútűz is megkezdődött, a vitéz 5-ös legényeink feltartóztathatatlanul törtek előre s mindenütt legelői járt Farkas Gyula őrmester.
Fatörzstől - fatörzsig vitte előre embereit, majd villámgyorsan betört az ellenség árkába. A meglepett románok kiugráltak állásukból s futásnak eredtek. A vitéz őrmester a menekülő románok után vetette magát. Bár előretörés közben megsebesült már egy gránátszilánktól, tovább tört előre. A románok második állásait is elfoglalta és sok foglyot ejtett. Mire legelsőnek fölért a Cibles tetejére, elborította a vér, de a nyomában jövő vitézek és a tisztek viharos éljene elfeledtette sebét a ciblesi győzővel. A megvert ellenség még ugyanazon éjjelen két ellentámadást intézett a győztes szatmári ezred ellen, mely diadalmasan verte vissza mindkettőt, sőt támadásba ment át s három napig kergette, de el nem érhette a megszaladt románokat.