Erdei János
5. hv.gy.e.

Délalbániábán, a Vojusa-folyó mentén húzódó védővonalaink egy részét tartotta megszállva a 4. népfelkelő gyalogezred egyik zászlóalja 1918. év júniusában. Az erődítményszerűen kiépített állások ellen hatalmas támadást indítottak az olaszok június hó elején.
Sűrű, sokszoros rajvonalban hömpölygött előre az ellenséges gyalogság és különösen kíméletlen erővel döngette a 4. népfelkelő-gyalogezred egyik támpontját, melyet ifj. Erdei János, 5. honvéd gyalogezredbeli hadapródjelölt őrmester védett szakaszával. A honvédek megfeszített erővel állták az olasz túlerő támadását, de több órán át tartó veszteségteljes kézitusa és elszánt viaskodás után kénytelenek voltak állásukat elhagyni és visszavonulni. Állandó harcok közben a Semeni-folyóig húzódtak vissza, hol a védekezésre alkalmas terepet kihasználva, megvetették lábukat. Sőt 1918. július 27-én támadásba mentek át egy előttük fekvő magaslat ellen. A támadó zászlóalj élén ifj. Erdei János hadapródjelölt haladt szakaszával. Gondosan kifürkészte az olaszoktól megszállott magaslatra vezető utat és ügyes vezetéssel, úgyszólván veszteség nélkül, közelítette meg az ellenség állásait. Miután meglepő rajtaütésével kiszabadított egy bosnyák szakaszt az ellenség kezéből, a bosnyákokat is szakászába osztván be, zászlóaljával együtt erélyes támadásra ment az olasz vonalak ellen, melyeknek egy részét makacs küzdelmek árán hatalmába kerítette. A zászlóalj támadása teljes sikerrel járt. Elűzte az olaszokat a magaslatról és nagyszámú géppuskát, valamint gyalogsági ágyút zsákmányolt.