Dürbácher András
6. k.gy.e.

32 havi frontszolgálati ideje alatt kétszer is megkapta az arany vitézségi érmet. Orosz-Lengyelországban, Staweck-nál vívott ütközetben 1914. évi december 4-én szakaszával egy tüzérüteg állásait fedezte. Az üteg helyzete felette veszélyeztetett volt.  Dürbácher törzsőrmester felismerte a helyezet veszedelmét, azért saját felelősségére rajvonalba fejlődött szakaszával és nekiindult az erdőnek, hogy áthatoljon rajta. Az erdőparcella túlsó szegélye még látható sem volt, midőn egy orosz tiszti járőrre bukkant. Pisztolyát a járőr parancsnokának szegezte, ki járőrével megadta magát. Óvatosan továbbfolytatta előrenyomulását, midőn az erdő szélén egy tömött sorokban közelgő század tűnt fel. Amit Dürbácher szakaszával hirtelen sortűzzel megfutamodásra kényszerített .

De nem az első, nem is az utolsó hőstette volt ez Dürbáchernek. Már Sabácnál kitüntette magát, azután Novo-Alexaniecnál gyarapította érdemeit, majd a Strypa-menti harcokban érdemelte ki 1917. augusztus havában másodízben az arany vitézségi érmet.