Dudás Aladár
11. táb.vad.zlj.

Arany vitézségi érme a Piave deltájában vívott ütközetekhez fűződik. Míg csapataink 1918. június derekán a Piavén átkelve győzelmesen nyomultak előre a lagúnák mentén, addig sikerült az olaszoknak a tenger felől a Piave deltájában saját csapataink háta mögött partra szállni, miáltal csapatainknak a mögöttes részekkel való összeköttetését elvágással fenyegették. A veszedelmesen előnyomuló olaszok feltartóztatására minden rendelkezésre álló erőt a Piave alsó folyására vetettek, így került a 11. vadászzászlóalj is a Papadopoli szigetekről a Piave deltájába. Capo Sile elé. A zászlóalj 1. százada Casa Dandolo házcsoportnál, éppen az arcvonal töréspontjára került. Jobb szárnyával a Piave Vechia-ra támaszkodott, többi részével pedig erre derékszöget alkotott. A terület, melyet a század megszállott, egy elhagyott árokrendszer volt, keresztül-kasul szeldelve árkokkal, részint hátra, részint az olaszok felé vezető útvesztőkkel. Ezen útvesztők elzárására három tábori őrsöt állított fel a század. Ezek egyikének volt a parancsnoka Dudás alvadász.
Mint később kiderült az olaszok minden áron arra törekedtek, hogy az arcvonal e gyenge részét a töréspontot keresztültörjék s hogy így az egész delta-arcvonal hátába kerülhessenek. Naponta háromszor-négyszer kísérelték meg a támadást ezen a helyen, de mindig hiába. Végre június 25-én, hajnali 3 órakor, —  éppen abban a pillanatban, mikor a folytonos harcokban és 48 órai teljes koplalásban kimerült legénység legnagyobb része a régóta nélkülözött gulyáskondérok mellett állott — rövid aknatűz után betörtek a tábori őrsök vonalába az olaszok. Két tábori őrsöt visszaszorítottak, csak Dudás alvadász tartotta magát 8 emberével teljesen körülfogva az olaszoktól. A körülzárt tábori őrs hősies küzdelmének láttára századbajtársai az olaszoknak rontottak s késsel, bicskával, bottal és ember-ember elleni birokra keléssel visszaszorították őket és a szorongatott Dudást felszabadították,

Ugyanazon nap délutánján megismételtek az olaszok rohamukat, melynek éle most már határozottan Dudás tábori őrse ellen irányult. A keresztül-kasul húzódó árkokban ismét bekerítették a tábori őrsöt. A kézigránátok százait dobálták Dudás embereire, a századot pedig aknatűzzel leszorították. Estefelé Dudás már csak ötödmagával tartotta a tábori őrs állását. Ekkor kért először segítséget, de nem embert, hanem kézigránátot és vizet. Egyben- jelentette, hogy amíg ő él, a tábori őrs a helyén marad. Végre a harcba vetett tartalékkal sikerült őt ismét felmenteni és leváltás által a jól megérdemelt pihenésre engedni. Ezúttal csak neki volt köszönhető, hogy az olaszok állásunkat éppen a legveszedelmesebb helyen át nem törték.