Duby Miklós
18. hv.gy.e.

Ezrede, a 18. honvéd gyalogezred 1917. augusztus 8-tól kezdve folytonos harcok között nyomult előre az ojtozi szoroson át s szeptember 16-án már román földön, Grozesci előtt, a műúttól jobbra eső magaslaton helyezkedett védőállásba. Szeptemer 16-tól 18-ig állandóan pergőtűz alatt tartották a románok a több, mint egy hónapon át tartó kemény harcokban legyengült s mintegy 400 főre csökkent 18. honvédezredet. Ebben az időben a Karcsay zászlóaljhoz tartozó második rohamszázad ötven lépéssel hátrább állott, mint az ezred tartaléka. Ekkor a szörnyű tűz által megritkított arcvonal sűrítésére ezen rohamszázad három szakaszát az ezred három zászlóaljához osztották szét, csak a negyedik szakasz maradt tartalékban Duby Miklós őrmester parancsnoksága alatt.

A soproniaktól balra levő 15-ös honvédgyalogezred egyik zászlóalját teljesen megsemmisítette a francia tüzérség, a tartalékba helyezett zászlóaljat pedig fogságba ejtette az előretörő román gyalogság. Az így védtelenné és szabaddá vált területen ellenállás nélkül nyomultak előre a román csapatok francia tisztjeik vezetése alatt. A soproni ezredet már patkó alakban bekerítették, az ezredparancsnokságot is elfogták, a műút el volt vágva és már mindenki fogoly volt. Csak Duby őrmester volt még szabadon tizenkét főből álló szakaszával, mellyel azonnal szorongatott ezrede segítségére sietett.

Az előretörő románokat kivont karddal vezető francia tisztet lelőtte s aztán égrengető rajta kiáltással és heves tüzeléssel rontott a románokra. Kegyetlen kézitusában áttörte a románok sorait s folytonos támadással igyekezett visszaszerezni a 15-ös honvédek elvesztette állásait, amit negyedórai kemény harccal sikerült is elérnie. Dicsőséges előretörése közben 820 román katonát ejtett foglyul s fegyverzett le fölszabadított utász és távírász bajtársaival.

Ezután tizennegyed magával tartotta Duby őrmester a visszafoglalt hosszú vonalat. A maroknyi csapatot azonban bekerítették és elfogták a nagyszámú románok. Duby őrmester látva, hogy kiszabadított ezrede most még nagyobb veszedelembe került, hirtelen felkapkodta a szerte-széjjel heverő kézigránátokat s megtámadta, majd foglyul ejtette őrzőit. Azután újból tartani próbálta a vonalat. Azonban a védtelen szakaszokon ismét előretörtek a románok és már Duby őrmestertől balra, az ő háta mögött állították föl géppuskáikat. A hidegvérű, furfangos parancsnok az új gyűrűből csellel szöktette ki vitéz honvédéit s végül maga is utánuk lopódzott. Lent a völgyben összeszedte embereit, megkerülte a románok által megszállt magaslatot, hátba támadta és elfogta az ott felállított két géppuskát. Aztán az elzsákmányolt géppuskák segítségével addig védte és tartotta a magaslatot a románok heves támadásaival szemben, míg a 17. honvédgyalogezred egyik zászlóalja segítségére nem sietett s végérvényesen meg nem szállta a magaslatot. Ezen kemény tusákban tanúsított rettenthetetlen és önfeláldozóan bátor viselkedéséért méltán szolgált rá Duby őrmester az arany vitézségi éremre.