Dósa János
52. k.gy.e.

Egyike azoknak a kiváló s a négyéves háborúban hervadhatatlan érdemeket szerzett altiszteknek, kiknek kimagasló s példásan vitéz magatartása mindenkor döntő befolyást gyakorolt nemcsak alantasaira, hanem a harcok kimenetelére is. Dicsőséggel, szívet-lelket megviselő fáradtságos küzdelmekkel tele 44 havi harctéri szolgálati ideje alatt nem volt ezredének olyan ütközete, melyben említésre méltó hőstettével ne gazdagította volna az 52-esek jó hírnevét.
Arany vitézségi érmének elnyerése azokhoz a hősi cselekedetek egész sorához fűződik, melyeket 1915. év nyarán a keletgaliciai üldözőharcokban hajtott végre. Kis pillanatfelvételek, apró epizódok ezek egy szüntelenül életveszélyben forgó harcos küzdelmeiből de rajtuk keresztül egy lélek nagysága, egy fanatikus katona hős jelleme domborodik ki.
Június 7-én az 52. közös gyalogezred zárt oszlopba nyomult a visszavonuló ellenség után, midőn portyázó ellenséges utóvédek leshelyükből meglepő tüzeléssel támadtak a nyugodtan menetelő ezredre és soraiban nagy zűr-zavart okoztak. Dósa János tiszthelyettesnek helyén maradt a feje. Kürtösével rohamot fúvatott s szakaszával rávetette magát a támadókra. Részint elfogta, részint menekülésre kényszerítette őket.
Június 11-én Zywaczow galaciai község dombjain az orosz utóvédek heves ellenállást fejtettek ki. Az 52. ezred egy része erélyes támadással igyekezett az oroszokat állásaikból kivetni s a további előrenyomulást lehetővé tenni. A heves tusában Dósa tiszthelyettes századának parancsnoka elesett, tisztjei pedig egytől-egyig megsebesültek. Dósa kezébe vette századát és ellenállhatatlan erejű rohamra vitte. Magával rántotta a szomszédos századokat is, melyek segítségével az orosz állásokat elfoglalta, 18 tisztet és számos közlegényt ejtett foglyul.
Június 21-én Kozmierczyu közelében az ellentámadásba átment oroszokat félszázadával feltartóztatta s hősies kitartásával, valamint ésszerű tüzeléssel úgy halottakban, mint sebesültekben nagy kárt okozott nekik. Majd, midőn támadó erejük gyöngülését vette észre, félszázadával rájuk vetette magát és elfogta őket.
Több ragyogó epizódot lehetne még felsorolni, de ezek helyett beszélnek vitézségi érmei, melyek közül az aranyon kívül, a nagy ezüstöt kétszer, a kis ezüstöt kétszer, a bronzot pedig négyszer kapta meg.