Doktor Mihály
31. hv.gy.e.

Kostanjevica. Belevésődött lelkünkbe borzalmas emléke.
A 10. isonzói csatában a 31-eshős honvédek néztek farkasszemet füstölgő romjai közt az ellenség ágyú százainak bömbölő tűztorkával. Tíz napig tartott a gyilkos pergőtűz s a szerteszéjjel csapkodó vas és kőtörmelékek számos névtelen hős szemére borítottak örök sötétséget. 1917. május derekán megindultak az olasz tömegek állásaink ellen, tüzérségük pedig pusztító zárótüzet adott le állásaink mögé, hogy tartalékjainkat megakadályozza a felfejlődésben. A 31. honvéd gyalogezred egyik tartalék zászlóalja .kapott parancsot arra, hogy az előre özönlő ellenséget visszaszorítsa. Kőről-kőre, szikláról-sziklára ugrándozva táncoltak át e pusztító zárótűzön lelkes honvédeink. Elérték Kostanjevica falait és égrengető „előre" kiáltással  vetették rá magukat az üszkös romok közt meghúzódó ellenségre s alig 10 percig tartó elkeseredett kézitusában kiűzték az olaszokat. Régi állásaikat széttörték az olasz gránátok, sziklák mögé húzódva várták tehát a további küzdelmeket.
Az ádáz kézitusa után éjjeli síri csend nehezedett vészt jóslóan a lelkekre. A következő reggel azonban — mintha a földből nőttek volna ki — körülbelül 500 olasz emelkedett ki állásából s rettenetes „avanti"-kiáltással rohant a honvédekre.
Doktor Mihály szakaszvezető, géppuskairányzó, ki fegyverével a templom romjai mellett vett állást, elérkezettnek látta a pillanatot, hogy halált osztó fegyverével akcióba lépjen. Géppuskás szíve megdobbant a tömeg láttára. Éles szemmel és biztos kézzel ráhajol fegyverére, mely süvítő kattogással, pillanatok alatt letarolta a rohamozó olaszokat. Újból új és új tömegek váltották fel az elbukottakat s bajtársaik véres hulláin keresztül rohantak előre, de hiába — csak a halálba rohantak. Másfélnap alatt tizenhét ízben ismételték meg az olaszok támadásaikat. Hulla hulla hátán feküdt már a 3l-es honvédek állásai előtt, hősi piros vérüket régen felszárította már a forró júniusi napsugár, de Kostanjevica állt, mert Doktor szakaszvezető le nem vette szemét az ellenségről és kezét a gépfegyverről.  Megritkult kis csapatával s egyetlen fegyverével végsőkig védelmezte zászlóalját, míg őt is el nem érte a harcosok végzete. Fegyverére irányzott ellenséges tüzérségi gránáttűz közepette erős légnyomást kapott. Ájultan vitték vissza a segélyhelyre.