Darovecz József
72. k.gy.e.

Csapataink, — az oroszoknak 1914. december közepén Délorosz-Lengyelországban bekövetkezett visszavonulása után, — a Nida-folyóhoz értek, hol az ellenség előre elkészített védelmi állásaiban vette fel ismét a küzdelmet.
Alig sötétedett be, midőn zúgó moraj, majd később zajongó lárma verte fel a téli est csendjét. Az embereket izgalom fogta el. Darovecz József szakaszvezető, ki a balszárny szakaszának volt a parancsnoka, — hogy legényeit megnyugtassa — egy járőrét küldte előre, hogy a terepet átkutassa és szükség esetén balszárnyát biztosítsa. Alig telt el egy félóra, midőn sűrű ellenséges tömegek nyomultak baloldalába. Darovecz néhány sortűz leadása után, minden meggondolás nélkül vetette rá magát szakaszával az oroszokra s kérlelhetetlen szuronyharcban szétszórta a támadókat.
Ugyanekkor élénk csatazaj hallatszott a faluból. Küldönce, kit erősítések kérése végett küldött századparancsnokához a helységbe, lélekszakadva jelentette, hogy az oroszok bekerítették a falut és a század fele veszélyes helyzetbe került.
Darovecz ezen hírre szakaszával a falu ellen vonult, hogy századával egyesülve vágja át magát az oroszok gyűrűjén. Eszeveszett harc fejlődött ki. A gyilkos szuronyroham azonban nem tartott sokáig, de annál eredményesebb volt. Heves tusa után kiverték az ellenséget a vitézül küzdő 72-esek a faluból s rendületlenül tartottak mindaddig, míg az egész ezred át nem kelt a Nidán.