Dacsu Gergely
7. k.ut.zlj.

A szerbeknek közismert, fanatikusan önfeláldozó s példátlanul vitéz védekezése súlyos feladatok elé állította a harcokban akadályt nem ismerő csapataink hősiességét.  Két nagy jövőre hivatott nemzet történelmű erejű mérkőzése volt ez, melyben soha nem tapasztalt erővel lobogott a harci tűz és tündöklött az egyéni vitézség és kiválóság.
A magyar harcos jelleme, hősiességgel párosult bajtársiassága megkapó erővel domborodik ki eme harcokból. Ragyogó példa erre Dancsu Gergely 7. utász zászlóaljbeli utászkatona viselkedése, aki rettenthetetlen bátorsággal küzdött az ellenség ellen s önfeláldozással vetette magát harcba veszedelemben forgott bajtársai megmentéséért. Mint egyszerű utászkatona, három ízben is rászolgált kockázatos vállalkozásával jól megérdemelt kitüntetésére. 1914. év szeptember 8-án, a Száva-folyón megkísérelt átkelésnél százada pótolhatatlan veszteségeket szenvedett. Szakaszparancsnoka hősi halált halt s az ellenség biztos tüzének kitett pontonok sebesültekkel és hősi halottakkal tele már-már a szerbek kezére kerültek. Dancsu Gergely azonban az utolsó pillanatban elszánt elhatározással a pontonok segítségére sietett s megmentette azokat. Szeptember második felében, a Drina-folyón történt átkelési kísérletnél 12 emberünk a folyó egyik szigetén rekedt és a két ellenséges front között a biztos halálnak volt kitéve. Dancsu Gergely önként vállalkozott bajtársai megmentésére. Éjnek idején élete kockáztatása árán áthozta a Drinán tizenkét emberünket s megmentette a szerbek bosszúálló kezétől. — A későbbi harcok folyamán a Kolubra-folyónál gyarapította Dancsu Gergely az előbbiekhez hasonló harcokban szerzett kiváló érdemeit, melyek elismeréséül a katona hősiességének járó legnagyobb kitüntetést, az arany vitézségi érmet nyerte el.