Csirkovits Sándor
19. k.gy.e.

Kárpáti védőállásaink ádáz küzdelmek közben gyakran cseréltek gazdát, anélkül azonban, hogy az oroszoknak végleg sikerült volna áttörniük vonalainkat. A végső erőmegfeszítésig küzdő csapataink itt-ott kitértek ugyan rövid időre az aránytalanul nagyobb számú ellenség túlereje elől, de hamarosan talpra ugrottak s szívós kitartással, majd makacs ellentámadásokkal tépték szét a támadásokban elgyengült s megbomlott orosz tömegeket. A küzdelem egyensúlyának helyreállítása csak ezen harcmodor révén volt lehetséges. így történt 1915. április 11-én is, amikor védőállásainknak egyik Malomréttől északra húzódó szakasza az oroszok kezére került. Az elhódított árkok visszaszerzésére a 19. közös gyalogezred ment ellentámadásra. Az előnyös magaslati állásokban lévő oroszok makacs ellenállása azonban oly súlyos veszteségeket okozott a támadásban fáradhatatlan 19-eseknek, hogy további véres veszteségek elkerülése végeit kénytelenek voltak az ellenséges vonalak közvetlen közelében lévő állásaikat visszavonni.
Csak Csirkovits Sándor őrvezető maradt helyén mintegy ötven lépésnyire az oroszoktól — egyetlen géppuskájával. Az ellenséggel farkasszemet nézve, átvirrasztotta az éjszakát s csak akkor vette észre, hogy egyedül van, midőn másnap hajnali szürkületben erős orosz osztagok támadtak rája. A veszélyes helyzetben minden reménye egyetlen géppuskája volt. Neki irányította tehát az oroszoknak s rohamozó tömegeiket halomra lőtte. Az ellenség megtorpant, mert nem tudta, milyen erővel áll szemben. A hős őrvezető délelőtt 10 óráig maradt állásában, midőn parancsra visszavonult. Ezrede másnap megismételte támadását, melyet fényes siker koronázott.