Argay Zsigmond
23. k.gy.e.

Lembcrg—Tarnopol-i vasútvonal északi oldalán a Szeret mellett emelkedő Toutry nevű magaslatot tartotta a 23. közös gyalogezred a Bruszilow-offenziva kezdetén. Ez a vasút menti magaslat, mely Tarnopoltól Jezíernáig az egész környéket uralta, jelentőségénél fogva már ezelőtt is állandó támadások célpontja volt, de egy porosz gárdaezred hősies ellenállása végképpen meghiúsította az oroszoknak több hónapi elkeseredett aknaharcaihoz fűzött reményét. Az offenzíva előtt a poroszokat leváltotta a 23. közös gyalogezred és reája hárult ezen legfontosabb és legveszélyesebb magaslati pont megvédése, honnan három hadosztálynyi terület minden mozdulata volt megfigyelhető. Csak egy robbantási tölcsér választotta el az orosz állásokat a mieinktől, melyek valóságos erődítmény szerűen voltak kiépítve és különböző kaliberű ágyukkal, aknavetőkkel és gépfegyverekkel ezreivel. Az orosz tüzérség pergőtüze, rommá lőtte, állásainkat, de az orosz gyalogság mérhetetlen tömegei mindennek ellenére véres fejjel buktak vissza a Toutry-magaslat előtt. Oroszoknak minden képzeletet meghaladó erővel dühöngő támadása teljesen meddő volt a 23-asok vonalán. Az ellenségnek a szomszédos védelmi szakaszon elért síkerei azonban a megkerülés veszélyével fenyegették a 23-asok állásait.
Argay Zsigmond zászlós, ki a harcok idején a második védővonal egy szakaszán tartózkodott, észrevette az oroszok átkarolási kísérletét és további parancs bevárása nélkül, szakaszával az ezrede oldalába hömpölygő oroszok elébe vetette magát. Elénk tűzharcba bocsátkozott az összehasonlíthatatlanul számbeli fölényben lévő ellenséggel és elszántan makacs ellenállásával órákig tartóztatta fel az oroszok előrenyomulását. Amikor pedig tartalékjaink szakasza megerősítésére megérkeztek, erélyes rohamra vetette embereit s egészen az első vonalig szorította issza az oroszokat, miáltal a magaslaton elfoglalt állásainkat biztosította.
Argay zászlós ezen megbecsülhetetlen értékű hőstette után nemsokára fogságba esett, honnan leírhatatlan viszontagságok után, szökés útján tért issza ismét ezredéhez.

 

Forrás: A magyar nemzet aranykönyve Bp.1921.