|
Földesi Ferenc, Irányi László,
Lázár Ferenc, Arany Oszkár
46. k.gy.e.
Plöcken-szorosért sok harc folyt s töménytelen vér
hullott az olasz harctéren. A szorost a 2000 méternél magasabb, teljesen
kopár, sziklás Freikofel-csúcs védi, mely állandó vetélkedés központjában
állott. 1915. június 16-án több napig tartó heves ágyútűz után az
olaszok megrohanták és hatalmukba kerítették a hegyet.
Nem teltek el órák, mieink kiverték az olaszokat és ismét megvetették
lábukat. így ment ez jó ideig, váltakozó szerencsével folyt a harc, hol az
olaszok, hol mi voltunk az urak a büszke Freikofelen. Hadvezetőségünk
végre is a Freikofel tartós birtokbavételére tett hatásos intézkedéseket.
Felhívta a 46-os közös gyalogezredet — melynek jó hírneve dicső harcai
révén már elismert volt — hogy önkéntes jelentkezőkből egy századot
állítson össze a hegycsúcs végleges elfoglalására.
A 210 válogatott emberből álló század Lázár Ferenc zászlós, Földesi
Ferenc, Irányi László hadapródok és Arany Oszkár hadapródjelölt szakaszparancsnokok
vezetése alatt az est beálltával el is indult a Freikofel elhódítására. A
fiatal, de lelkes gárda, úttalan utakon járva hajnalban érte el a szűkebb
értelemben vett hegycsúcs tövét. Itt rajvonalba felfejlődve haladtak
tovább s hihetetlen gyors kúszással csakhamar elérték a hegy derekát, hol
megpihentek. Alig kúsztak tovább a hegy meredekén, heves fegyvertűz lepte
meg őket. Lelapultak. A hegy fejét köd borította, tájékozódni nem tudtak,
azért a fiatal parancsnokok úgy döntöttek, hogy megvárják a köd
felszállását. Körülbelül másfél óráig várakoztak, midőn előttük nem is
nagy távolságban tollas-kalapos olaszok sürgés-forgása volt kivehető.
Fegyvertűzzel harcba bocsátkozni céltalan lett volna, rohamra határozták
el hát magukat. Égbetörő hangos hurrázással, 46-osokhoz illő lendülettel
meglepetésszerűen az olaszokra vetették magukat. A megriadt olaszok összes
felszerelésüket, fegyvereiket otthagyva, pánikszerűen rohantak le a hegy
másik lejtőjén, a század pedig az elfoglalt állásokból tűzzel üldözte
őket. Az olaszok azonban nem hagyták annyiban a dolgot. Tüzérségük az
alaposan belőtt hegycsúcs minden üregét elárasztotta gránáttűzzel,
gyalogságuk pedig naponta 5—6-szor kísérelte meg túlerős ellentámadásával
a hegy visszavételét. A válogatott magyar legénység fele pusztult el már
az ádáz harcokban — köztük Arany Oszkár hadapródjelölt is — de az élők
étlen-szomjan is sziklaszilárdan tartották a Freikofel csúcsot-
Négy nap múlva a hős századot felváltották s
pihenőbe vitték. Őfensége József főherceg külön dicsérte meg mindnyájukat.
A szakaszparancsnokok pedig elnyerték méltó kitüntetéseiket.
|