Czigány János
Cs. és kir. 44. gye.

1915 március végén, áprilir elején véres csaták folytak a Kárpátokban Czeremczha csúcs környékén.
Sűrű köd is szakadatlan hóhullás nagyban megkönnyítette vonalaink észrevétlen megközelítését s csak már 20—30 lépésnyi közelségben vehettek észre őrszemeink a támadó tömegeket. Elénk járőrküldés vált emiatt szükségessé. Ily járőrként az előterepet kutatva a 2. századbeli Czigány János közlegény hatalmas támadó oszlop közeledését veszi észté. Csak annyi érkezése volt, hogy riadó jeléül néhány gyors lövést adjon le fegyverével s minden erejét megfeszítve törtetett vissza a század balszárnyára. Kovács Andor t. zászlós a századot már talpra állította és az oroszokat visszavetette, kik azonban Czigányt és Illik szakaszvezetőt elfogták és magukkal vitték. Naphosszat próbálták vallatni a kél magyart, merre van sűrűbben, hol gyengébben a hegytető megszállva.
 Minden ígéret és fenyegetés ellenére a két fogoly mit sem árult el a kérdésekre. Őrre bízva egyelőre az állásban maradtak. Hajnaltájt az őrszem — fának dőlve— elaludt, mire embereink felhasználván az alkalmat, megszöktek. Hamarosan észrevették az oroszok a szökést s tűzhajszát kezdtek a két menekülő után. Bukdácsolva küszködtek ezek a két állás közti hegynyereg hóomlásaín keresztül, míg végre Czigánynak sikerül századát elérnie,  Illik súlyosan megsebesülve hanyatlik le, alig 20 lépésnyire mögötte a hóba. Öldöklő gépfegyvertűzbcn habozás nélkül fordul vissza Czigány János és szeme világát vesztett bajtársát saját élete kockáztatásával hozza be.
Ezen és a Czercmcha-harcok során egyébként tanúsított magatartásáért az arany vitézségi érem lőn Czigánv János jutalma.