Bursics László
4. hv.gy.e.

Megkapó és magával ragadó mintaképe volt az értelmes, hős katonának. Nagy tudása, megfontoltsága és a szívek mélyéig látó emberismerete volt nála az a hatalmas erkölcsi erő, mellyel minden akadályt leküzdve mindenkor diadalmasan oldotta meg a reá bízott feladatot. Evvel párosult még rettenthetetlen bátorsága és vasakarata, mellyel elhatározásait keresztül vitte. Emberei vakon követték, bátorító szavai éppen úgy meghallgatásra találtak az öreg családos népfelkelőknél, mint a fiatal tapasztalatlan csatároknál. Minden egyes embere érezte, hogy parancsa csak ésszerű lehet s hogy a parancs véghezvitelénél fiatal vezetőjük lelkes alakja fog előttük haladni. 1915. július 10­én csapatteste, a 4. honvéd gyalogezred erős ellenséges ágyútűzben ment támadásra az állások ellen.
Dr. Bursics László hadapród „Rajta fiúk! Éljen a haza!" lelkes csatakiáltással rontott szakaszával az ellenségre. Emberei halálmegvető bátorsággal követték. Néhány lépésnyire volt már csak a céltól, midőn ellenséges golyó kiontotta életét. Derék legényei parancsnokuk hős viselkedésétől lelkesítve tovább vitték a rohamot s kiűzték az ellenséget állásaiból. Bursics hadapród szelleme győzött, ki érezvén hősi halálát, „Éljen a haza" szavakban mondta el utolsó engesztelő imáját.