Bugyi János
38. k.gy.e.

A Dnyeszter partján szívósan ellenálló oroszok  kemény harcok s fárasztó megpróbáltatások elé állították csapatainkat. Maga a széles folyó, valamint egyes helyeken a medre körül elterülő mocsarak természetes akadályul szolgáltak és növelték az ellenséges védelem erejét. Az oroszok ezenkívül még erőteljes előretöréseikkel is igyekeztek támadásra felvonult csapataink sorait megbontani s heves csatákban erejüket gyöngíteni. A 38. közös gyalogezred a Dnyeszter mentén Ugartsberg és Medenice között állt harcban, támadása azonban az ellenség ellenállásán nemcsak megtörött, hanem a mocsarak átgázolható helyeit jobban ismerő oroszok ellentámadásai következtében még vissza is szorították rajvonalait. Több napos váltakozó szerencsével folyó harc fejlődött ki, melynek során az egyes állások többször cseréltek gazdát. 1915. június 6-án különös erővel dühöngött a harc s vonalaink tartása nagy áldozatokba került. Végre is a további vérveszteség elkerülése végett új védelmi állásokba húzódtak vissza a 38-asok. Visszavonulásuk azonban az oroszok szüntelen nyomása következtében válságossá vált és csak az utóvédek hősies kitartása által vált lehetségessé.
Ezekben az utóvéd harcokban tanúsított kiválóan vitéz magatartásává tüntette ki magát Bugyi János őrmester. Századparancsnoka hősi halált halt, mire átvette századát és elkeseredett küzdelmekben fedezte ezrede visszavonulását. Ő maga a végsőkig kitartott s utolsónak hagyta el állását.