Both Lajos
13. hv.gy.e.

Volhyniában a Putilowka folyócska mentén húzódó állásainkat az oroszok 1915. október 8-án éjjel áttörték és a 8. Landwehr ezredet, valamint a vele szomszédos osztrák ezredeket visszavetették. Az elveszített állásokért a 73. honvéd gyalogdandár indult harcba, melynek kötelékébe a 13. és 18. honvéd gyalogezredek tartoztak. A 18-as honvédek Moszczanica község mellett fekvő erdőből támadtak. Az oroszoknak üldözésben felbomlott sorai a friss erők ellenlökését nem bírták ki s harcolva régi állásaik felé vonultak vissza.
Both Lajos szakaszvezető harcközben egy honvéd bajtársával kivált százada tömött soraiból s erős ellenséges tűzben mintegy 1500 lépésnyire haladt előre, midőn egy spanyollovasokkal körülzárt előretolt ellenséges árokra akadt. Az árokban telefonálás, izgatott parancsadás hangjai ütötték meg a fülét. Melegség öntötte el szívét a jó fogás reményében s pár pillanatra meghúzódott a drótkerítés előtt lévő mélyedésben. A pár pillanat elég volt, hogy elszánt cselekedetre határozza el magát. Levetette hátizsákját, hogy könnyebben mozoghasson, azután pedig társával együtt átbújt a drótakadályon s hirtelen az árokban termett. Az üres állásban egy fedezéket pillantott meg, melyből drótvezetékek ágaztak szét. Társának, Nagy Ferenc honvédnek parancsot adott a vezetékek elvágására, maga pedig főlényes vakmerőséggel berúgta a fedezék ajtaját. A fedezékben négy tisztet, köztük egy vezérkari századost talált. A tiszteket lefegyverezte
s tört cseh nyelven, felszólította őket, hogy hátuk mögött mintegy 15 lépésnyire állásban lévő legénységnek adják ki a parancsot a fegyverek letételére, ami meg is történt. Fegyverletétel közben érkeztek az állasba a 18-as honvédek, kik a tiszteken kívül 78 foglyot szállítottak vissza s töménytelen saját és orosz hadianyagot zsákmányoltak.