Zöldi M. László
17. npf.gy.e.

Mint népfelkelő tiszthelyettes került a 17. népfelkelő gyalogezreddel a Doberdóra. A szerb harctérről jött a Molináry-bakáktól, huszonegy ütközet tapasztalatával és a szveti-petári ütközetben szerzett első osztályú ezüst vitézségi érmével. Zászlóalja géppuskás osztagának parancsnoka lett s ebben a minőségben 1915. június 3-tól október 18-án történt megsebesüléséig számos hőstettel tűnt ki. Többször terjesztették fel kitüntetésre, úgy hogy feljebbvalói és ő maga is nehezen tudják megállapítani, melyik hőstettéért kapta az arany vitézségi érmet.
Egyszer osztagával és egy szakasz gyalogossal a „halálerdő" szegélyéről visszavonult zászlóalja helyett az utolsó töltényig s majdnem az utolsó emberig küzdött. Máskor a doberdói országúton vak riadalomban visszaözönlő zászlóalját állította meg, szedte rendbe és lendítette újra elszánt harcra.
Talán az a legkimagaslóbb tette, hogy a harmadik görci csata után öt napig tartott olyan géppuskás állást, melyből előtte már öt osztagot lőtt ki az olasz tüzérség. Erős ágyútűzben foglalta el helyét. De nagyszerű találékonysággal állást markírozott a szétlőtt géppuska maradványokból s ő maga embereivel együtt ettől jobbra és balra foglalt állást. Az olaszok mindennap pozdorjává lőtték a színleges állást, Zöldi azonban minden éjjel ott volt abban újra és ernyedetlenül lőtte az ellenséget. Ezzel támadásunkat hathatósan támogatta. Még arra is volt ereje, hogy tartalékcsapatainkat lelkesítse és harci állásaiba vezesse. Később 1916. augusztusában, mint népfölkelő főhadnagy, vadász különítményével az orosz harctéren maga foglalt el egy hegycsúcsot.