Wolf Ferenc

39. k.gy.e.

A világháború alatt katonai szolgálattá önként jelentkezett s a cs. és kir. 39. gy. e. kötelékében az orosz harctéren küzdött. Részt vett az 1914. évi karácsonyi nagy kárpáti harcokban és Duklánál olyan egyedülálló hőstettet vitt véghez, mellyel méltán kiérdemelte az arany vitézségi érmet. Hősiességei még az is emeli, hogy önként vállalta az orosz vonal mögötti felderítést és srapnelltöl megsebesültén is elvégezte a reábízott feladatot. Amikor József főherceg a kötözőbe küldte azzal, hogy pihenje ki magát, továbbra is a tűzvonalban maradt, hogy védje az ezeréves határt.
Két nappal később az orosz elfoglalta az utolsó magaslatot, mely védte édes Hazánk határát, ekkor új parancs érkezett a 39. gy. e.-hez, verjék ki szent halárainkról az oroszt, mert betör hazánkba s akkor szörnyű szerencsétlenség szakad ránk!
Wolf Ferenc szakaszával mint első rohamozott, betört az orosz vonalakba ahol hősi halált halt.

Igazi magyar katona volt, hős, hazáját szerető, ki tettekkel bizonyította be a honfiúi kötelességet s ott halt hősi halált, ahol az ellenség először akarta átlépni az ezeréves magyar határt.

A dicsőségesen kiérdemelt arany vitézségi érmet a hadsereg parancsnokság már csak a hős szüleinek küldhette meg.

Forrás: De Sgardelli: A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete Bp. 1941.
Bálint Ferenc