Wilsch Sándor
71. k.gy.e.

Feltretől a Piave torkolatáig megszakítás nélkül bömböltek az ágyúk az 1918. évi júniusi offenzívában, hogy orkánszerű pergőtűz söpörje el az olasz állásokat s gyalogságunk egy utolsó, hatalmas előkészített támadással adja meg a kegyelemdöfést az olasz hadseregnek.
A harcra felsorakozott magyar ezredek, idegmegfeszülten néztek a döntő mérkőzés elé. A Piave alsó folyásánál, Ponté di Piave várostól északra a 71. gyalogezred észak-magyarországi legényei vártak előretolt állásaikban a rohamra. 
Wilsch Sándor zászlóst azonban nem hagyta nyugodtan tüzes magyar vére. Mielőtt a gyalogsági harc megkezdődött volna, pár elszánt legényt vett maga mellé, hogy előremenve kikémlelje tüzérségünk pusztító hatását. A pokoli koncertben ezer halált hozó gránátrobbanás között elérte a temetővé lőtt olasz állásokat, keresztül hatolt azokon s messze az ellenséges front mögött elfogta az ezredével szemben álló olasz zászlóalj parancsnokát egész segédszemélyzetével együtt.
A halálra elszánt kis csapat Wilsch  vezetésével egy ellenséges zászlóaljat fosztott meg vezetőjétől, evvel nagy előnyt szerzett ezredének s fontos értesüléseket bocsátott parancsnokának rendelkezésére a velük szemben álló ellenség állásairól és hadrendi viszonyairól.