Weisz József
106. k.gy.e.

Haragos zúgással rohant medrében a Piave a szakadó eső adott kísérő zenét bömbölő árjának. A 106. közös gyalogezred soproni és vasmegyei derék legényei Maserada községgel szemben készültek támadásra. Emelkedett harci kedv hatotta át mindegyikük lelkét, bár a rohanó ár hátán ott suhogott a halál kísértete. A hajnali órákban vijjogva, búgva, dörögve hasították a levegőt gránátjaink, hogy megkönnyítsék gyalogságunk nehéz munkáját. Reggel hét óráig szakadatlanul tartott a tüzérségi tűz, amikor Weisz József tizedes elindult rohamjárőrével az első csónakban, hogy a folyó közepén kiemelkedő Vazula nevű szigetet elérje és a további támadást innen előkészítse. Utána Bauer őrnagy zászlóalja nyomult előre, majd ezután báró Lehár ezredes vezette a támadó főerőt.
A támadás élén haladó Weisz tizedes hamarosan az olasz géppuskák tüzébe került, azonkívül a folyó árjával is erős küzdelmet kellett megvívnia, ami csüggedést váltott ki az erejük végső megfeszítésével küzdő embereiből. Weisz tizedes kitartásra buzdította bajtársait, majd midőn az ár úrrá lett a csónakon, a vízbe vetette magát s megragadta a csónakot, élete kockáztatásával terelte a part felé, melyet szerencsésen el is ért. Az ellenséges parton egy 16 géppuskából álló ellenséges csoport heves tüzelése gátolta rohamhullámaink átkelését. A merész járőr megkerülte a géppuskások állását és kézigránátharcban ártalmatlanná telte a fegyvereket. Ez a vakmerő támadás lényegesen megkönnyítette a 106. közös gyalogezred átkelését. Ezután Weisz tizedes az időközben átkelt rohamcsapatokkal együtt az olasz védővonalak ellen támadott, melyek elfoglalásában kimagasló hősiességgel vette ki a részét.