Borza Miklós
23. hv.gy.e.

Borza Miklós 23. honvéd gyalogezredbe]i honvéd, szakaszküldönc volt, de önszántából a legközelebbi roham járőrhöz csatlakozott, amellyel az angolok állal megszállt árokba tört 1918. június 15-én. Az árok védelmében járőrparancsnoka megsebesült, amire Borza honvéd nyomban átvette a parancsnokságot és a járőr élén az angolok legközelebbi futóárkába rontott, amelyben befészkelődött és az abban való közlekedési megakadályozta. A következmény az volt, hogy az angol tartalékok, amelyek történetesen ebben a futóárokban akartak küzdőik támogatására előrejönni, el akadtak, illetve küzdőik magukra maradtak. Borza honvéd azonban nem elégedett meg a futóárok védelmével, hanem csakhamar arra törekedett, hogy a futóárok ügyes felhasználásával az angolok védővonalába jusson. Azt akarta, hogy járőre legyen az első, mely ezt a vonalat eléri. Vitézül- is bátran támadva el is érte az angol védővonalat, ahol azután rajával meglepően és oly hatásosan lőtte az egyik ellenlökemre induló angol osztagot, hogy az ellenség megtorpant, majd meghátrált. Borza honvéd a továbbiakban is kiválóan bátran és eredményesen vezette járőrét. Ezért kiváltságos elismerésben részesítették elöljárói, amikor őt, mint a 1. század 1914 óta legkitartóbb, leglelkesebb és legvitézebb harcosai az arany vitézségi éremmel tüntették ki. Már 35 hónapja megszakítás nélkül volt az arcvonalban, mely idő alatt a nagy- és kisezüst és a bronz vitézségi érmeket érdemelte ki.