Vargyasi Lajos
24. hv.gy.e.

Az olasz harctéren Vargyasi Lajos őrvezető, a 24. honvéd gyalogezred első lépcsőjében támadó rohamjárőrök egyikéhez volt beosztva 1918. június 15-én. Az angolok hatalmas tüzérségi-, géppuska- és aknavetőtüzében halált megvető bátorsággal rontott előre. Az állás elé érve utat robbantott a széles drótakadályokon keresztül, majd a rejtett fészkekből hosszantozó géppuskákat támadta meg. Ezeket kiválóan ügyesen és szabatosan dobott kézigránátokkal perceken belül semmisítette meg. Az angol állás második vonalába történt betörés után igen erős ellentámadás érte századát és járőrét. Bajtársai nagy része elesett, őt pedig foglyul ejtették.
Vargyasi őrvezető azonban nem nyugodott sorsába. Szüntelenül azon törte fejét, miként szökhetne meg. Az alkalom nem is késett, mert hátrakísérése alatt nehéz tüzérségünk egyik közeli találata akkora zűrzavart okozott, hogy a fogolykíséret szétugrott. Ezt használta ki Vargyasi, aki egy közeli gránáttölcsérbe ugrott. Estig a tölcsér fenekén bújt meg, majd éjjel ügyesen visszakúszott és századához szerencsésen be is vonult. Ez a bátor telte nem volt az első alkalom, amellyel kitűnt, mert 21 havi harctéri szolgálata alatt már megkapta a nagy- és kisezüst és a bronz vitézségi érmet. Most pedig az arany vitézségi éremmel jutalmazták vitéz magatartását.