Vargha István
18. hv.gy.e.

A 18-as honvédeknek Golaczowy községtől délre húzódó állásai három héten át állandó élénk ellenséges tüzelésnek voltak kitéve. Különösen sokat szenvedett az ezredfrontnak egyik szakasza, melyen egy házban elhelyezett gépfegyver tüze minden mozgást lehetetlenné tett s melyet sem tüzérségünk, sem gyalogságunk nem tudott ártalmatlanná tenni. Az oroszok fölényes erejük tudatában még „Gyertek magyarok, megadjuk magunkat" gúnyos megjegyzések átkiabálásával is incselkedtek mieinkkel, ami még jobban felkavarta honvédeink vérét. Több járőr kísérelte már meg, hogy kiperzselje odújából a veszélyes gépfegyvert, de eredmény nélkül. Pedig a kitűzött díj elég kecsegtető volt: — arany vitézségi érem. Végre 1914. november 20-án három éjjelen át folytatott keserves terepfelderítés után Vargha István szakaszvezető vállalkozott a kecsegtető díj elnyerésére. Maga mellé vette egyik honvédtársát, Tóth újoncot és egy sátorlapba burkolt csomó szalmával óvatosan a kijelölt házhoz csúszott, melyben egy orosz őrs tanyázott lövöldöző gépfegyverével. Meggyújtotta a csomó szalmát és a házra dobta. A gomolygó füst közül hamarosan vörös lángok csaptak föl. A gépfegyver megszűnt tüzelni, nagy lótás-futás keletkezett s az egész front élénk tüzelésbe kezdett. Vargha István a nagy zűrzavarban még fölgyújtotta az oroszok egy raktárát a Szuha-Groha magaslaton, azután állandó erős gyalogsági tűzben fontos tapasztalatokkal szerencsésen visszatért ezredéhez.