Borbély László
31. hv.gy.e.

A 10. isonzói csata a 31. honvéd gyalogezred egyik zászlóalját az első védelmi vonalban, az úgynevezett kostanjevicai „halálabschnitt"-ban érte. Az öt napon és öt éjjen át tartó tüzérségi tűz és az ezt követő gyalogsági harcok következtében a zászlóalj annyira megfogyatkozott, hogy 1917.  május 18-án kiegészítés végett a harmadik tartalékvonalba rendelték vissza. A csata 10 napon át megszakítás nélkül dühöngött anélkül, hogy az olaszok számba vehető eredményt értek volna el. Május 23-án minden eddigit felülmúló, borzalmas hatású pergőtűz jelezte az ellenség új erővel  meginduló támadását. Az egész terepet sűrű füst- és porfelhő borította. Mindennemű összeköttetés megszakadt és a tartalékok csapataiktól elvágva, teljesen tájékozatlanul álltak állásaikban. A harmadik vonalban várakozó 31-es honvédzászlóalj előre küldött járőrei révén értesült, hogy az olaszok Kostanjevicát elfoglalták s lassan nyomulnak előre. Herczegh Géza százados két századot küldött harcba az olaszok feltartóztatására. A két század ritka rajvonalban az ellenség zárótüzén keresztül meglepő gyorsasággal nyomult előre ellentámadásra.
Az ellentámadó tartalék megtizedelt sorait Borbély; László zászlós tartotta össze, ki 80 emberével és két géppuskájával Kostanjevíca alá érve, meglepő rohammal vetette rá magát a dolinákban megbujt  olaszokra. Elfogta őket, azután tüzérségünk támogatásával feltartóztathatatlanul nyomult előre az elvesztett első vonalunk, felé. Két órán át tartó nehéz harcok után el is érte azt s az épen állásaink átépítésével foglalatoskodó olaszokra vetette magát.

A honvédek csodákat műveltek. Elkeseredett kézítusában ember-ember ellen harcolt. A „digók" kezei közül kiragadott fegyverekkel, kézigránátokkal küzdöttek és végül is megadásra kényszerítették az olaszokat. Több mint 1000 olasz és 9 géppuska jutott a honvédek kezére. Borbély zászlós megerősítette szétlőtt állásainkat s megmaradt 37 emberével hősiesen ellenállt, míg másnap reggel az. első zászlóalj fel nem váltotta.