Varga Sándor
39. k.gy.e.

1917. május 10-én, hatalmas tüzérségi előkészítés után megrohanták az olasz tömegek a 39. közös gyalogezred állásait, hogy kiragadják kezükből a Fajti-Hrib 464-es jelzésű csúcsát. A kemény harcokban megedzett debreceni legények pusztító: tüzelésé azonban meghiúsította az olaszok nagy garral bevezetett támadását. A véres kudarcon feldühödött ellenség, erre irgalmatlan ágyútűzzel borította be a 39-esek állásait, hogy lehetővé tegye az oly fontos magaslat elfoglalását. Órákon át tartó tüzérségi, tűz után  újból. megindult az ellenséges tömegek támadása, de minden erőmegfeszítésük hiábavalónak bizonyult.
A hős 39-esek az olaszok tizenhat rohamát verték vissza. Négy napon át dúló szakadatlan harcok után, — mely harcokban az ezred egyik zászlóalja eredeti létszámának 10 százalékára csökkent, — végre sikerült az ellenségnek az állásba betörni s egyes helyeken az ezred háta mögé előrenyomulni.
Ekkor Varga szakaszvezető, aki géppuskáival már eddig  mérhetetlen veszteségeket okozott az ellenségnek, egy futóárokban helyezte el fegyvereit és a körülötte harcoló olaszokat oly meglepő és hatásos tűz alá vette, hogy két tűz közé szorulva, kénytelenek voltak azok megadni magukat. Közel 2000 fogoly és 8 géppuska jutott a 39-esek kezére, kik azután lendületes ellentámadásban visszafoglalták elvesztett állásaikat. Az elért siker elsősorban Varga szakaszvezető érdeme volt, amiért meg is kapta méltó kitüntetését: az arany vitézségi érmet.