Vágó József
14. k.hu.e.

Piave alsó folyásának mocsaras részén, Capo Sile előtt, egy csatornahajlásban volt állásban öt géppuskájával, midőn 1918. június 23-án heves támadást intézett az olasz gyalogság a 14. közös huszárezred állásai ellen. A támadás, melyet sűrű repülőrajok bombatüze és pusztító aknaharc előzött meg, sikerrel is járt. A huszárok kénytelenek voltak rommá lőtt árkaikat elhagyni., és visszavonulni. A szörnyű vérveszteség után ellenállás nélkül nyomultak be az olaszok a huszárok állásaiba, s minden igyekezetük az volt, hogy a megmaradt részeket beleszorították a mocsarakba. Ez a szándékuk azonban megtört Vágó József őrmester hősies ellenállásán. Életben maradt 18 huszárjával nemcsak feltartóztatta az olaszokat, hanem még elvesztett állásaink egy részét is visszafoglalta. Másnap reggelig dacolt halált megvető kitartással az ellenség dühös rohamaival szemben, amidőn teljesen kimerülten leváltották.

Midőn másnap az olaszok feltartóztathatatlan nyomása elől csapatainknak a Piave nyugati partját elkellett hagyniuk, Vágó őrmester néhány huszárjával fedezte a visszavonulást, melynek szerencsés lezajlása után felrobbantotta a Piave hídját.