Tuskó Lajos
305. hv.gy.e.

Egy fanatikus magyar katona halált megvető viaskodása és szörnyű küzdelme emelkedik ki azokból a harcokból, melyek 1915. május 16-tól 19-ig viharzottak le Galíciában, a Puikut-tól nyugatra eső 303-as magaslat elleni támadásokban. A 305-ik honvédgyalogezred nézett itt farkasszemet az oroszokkal, kik erős állásaikban sáncolták el magukat.
A támadás előkészítése folyamán Tuskó Lajos zászlós kapott parancsot arra, hogy az orosz vonalak előtt elterülő erdőséget kutassa át, az előőrsöket űzze el s amily közel csak lehetséges, ássa be magát az ellenséges vonalak előtt, hogy ezen rohamállásban elősegítse zászlóalja támadását. Tuskó zászlós lelkiismeretesen meg is felelt kötelességének, egészen az ellenséges drótakadályokig csúszott előre s a következő hajnalon bekövetkezendő támadás előkészítésére már a drótakadályokat is szétvágta. A támadás azonban elmaradt s így Tuskó zászlós helyzete tarthatatlanná vált. Visszavonult tehát védettebb helyre s itt várta be az eseményeket. Másnap erős tüzérségi harc fejlődött ki, miközben Tuskó zászlós észrevette, hogy az orosz állásból egyesek visszaszaladnak. Erre ö nem várt parancsra, hanem szakaszával nekirontott az orosz állásoknak. Elsőnek hatolt be az ellenséges árokba, hol véres kézitusa után számos foglyot ejtett és két. géppuskát zsákmányolt. Ezután embereivel oly hévvel vetette magát a menekülő oroszok után, hogy zászlóaljával az összeköttetést teljesen elveszítette. Az oroszok közé került, akik rávetették magukat a teljesen elszigetelt kis honvéd csoportra. De ők hősiesen ellenálltak és visszaverték az oroszok támadását. Lőttek, míg volt lőszerük, mikor pedig elfogyott, ásókkal és kézi csákányokkal vágták támadóikat. A véres kézitusából egy járőr szabadította ki a hét honvédet vitéz parancsnokával együtt, ki úgy harcolt mint egy oroszlán.