Tusják (Ternyei) György
101. k.gy.e.

A Zlota-Lipa-i áttörést követő időben a 101. közös gyalogezred állandóan a visszavonuló oroszok nyomában volt és Galícia határán túl üldözte őket. Nowo Aliksiniek környékén azonban az oroszok erős ellenállást fejtettek ki s így csapataink megállásra kényszerültek.
Itt álltak egészen 1915. szeptember 13-ig, mikor az ellenség heves támadásai frontunk visszaszorítására megkezdődtek. Egyik napon az oroszok áttörték a hírhedt 28. cseh ezredet és a 101. közös-gyalogezred bekerítésére tettek mozdulatokat.
Tusják György a 101. gyalogezred balszárnyának törzsőrmestere ennek láttára szakaszával arcvonalat változtatott és erős tüzelésével megállásra kényszeríttette, majd a felfejlődött segéderők támogatásával visszavetette az oroszokat és visszavette régi állásainkat. Az általános harchelyzet következtében azonban az ezrednek vissza kellett vonulnia, hogy a mögöttes terepen előnyösebb körülmények között vegye fel újra a küzdelmet. A vitézül küzdő ezred el is helyezkedett új állásaiban, de a vele szomszédos csapatok annyira szétszóródtak, hogy velük az összeköttetés, s így az arcvonal folytonossága megszakadt. Az így keletkezett résen egy orosz lovas osztag betört arcvonalunk mögé és tüzérségünk, valamint trénjeink között szörnyű kaszabolást vitt véghez és ezáltal általános zűrzavart idézett elő. A betört lovasok visszatérésének megakadályozására az éppen tartalékban lévő Tusják őrmestert küldték ki. Tusják neki-támadott a lovasoknak, kik azonban karrierben törtek rá a támadó szakaszra. A vitéz 101-esek bámulatos hidegvérrel vették fel a harcot eszeveszett tüzeléssel fogadták az ellenséges lovasokat s még akkor is lőttek, midőn azok már alig pár lépésnyire voltak. Szörnyű pusztítást végzett tüzelésük az orosz lovasokban, akik pedig közelükbe értek,
szuronydöfésektől buktak le lovaikról. Jó ideig tartott az ádáz küzdelem, melyben a vakmerő lovas osztag teljesen megsemmisült. A halálmegvetően küzdő szakasz azután visszaállította az összeköttetést a szomszéd csapatokkal.