Tóth Miklós
2. hv.hu.e.

A románokkal karöltve harcoló orosz kozákok 1916. október 24-én este szörnyű erővel támadták meg és áttörték a jalovitaí magaslaton húzódó arcvonalunkat. A 9. honvéd huszárezredet leszorították és a hegytetőt hatalmukba kerítették.
A veszélyeztetett pontra vetett debreceni 2. honvéd huszárezred 2. lövészszázada Coverca községben az éjjeli órákban kapta a parancsot, hogy azonnal menjen fel a hegyoldalra s kezdjen ellentámadást. A század éjfél után két óra körül érte el az 1620 méteres magaslat erdős alját, honnan a hajnali órákban erős támadást intézett a magaslat ellen. Az ellenséges tűzben szenvedett nagy veszteségeik ellenére háromszor ismételték meg kemény rohamukat a derék huszárok, de sikertelenül. A száznyolcvanöt puskásból csak hatvanhét maradt, tisztjeik sem igen voltak, csak két vezető emberük a századparancsnok és Tóth Miklós szolgálatvezető törzsőrmester. Tizenegy órára volt kitűzve a hegycsúcs elfoglalása, melyet az ezred már nagyon sürgetett.
Ekkor Tóth Miklós törzsőrmester maradék századát döntő rohamra vezette. Századosa a tüzérségi tüzet irányította, Tóth pedig összeköttetést teremtve a szomszéd honvédhuszárezreddel, oldaltűz alá vette a kozákokat.
Viharos rohammal visszafoglalta a véráztatta nagyfontosságú magaslatot. Számos foglyot ejtett és sok lőszert zsákmányolt.
A József főherceg hadtestében szolgáló kitűnő vitéznek október 31-én tűzték mellére nagy dicséretek között a bátorsággal kiérdemelt arany vitézségi érmet. A derék törzsőrmester ötven hónapig szolgált a harctéren hazáját, miközben kötelességének hűséges teljesítése közben rokkanttá vált.