Tóth László
11. táb. vad. zlj.

1914. augusztus 23-án lépték át az orosz határt. Még aznap  átestek a tűzkeresztségen, melyben újra fogantak s megkezdték dicsőséggel övezett négyéves történelmüket. Javában folyt már a krasniki ütközet, amikor a kora délutáni órákban harcba vetették a dicső emlékű 14. gyaloghadosztály tartalékát alkotó 11. tábori vadászzászlóaljat.
A lelkes vadászok pillanatok alatt raj vonalba fejlődtek s kitűnő tisztjeik vezetésével — akárcsak a gyakorlótéren — szabályos sorokban rohantak előre. A támadás azonban megingott ekkor Tóth László puskáját megforgatta a levegőben és a pokoli golyózáporban feltartóztathatatlan erővel vezette rohamra bajtársait, akik halálmegvető bátorsággal tartottak ki mellette.
Augusztus 28-án  Piotrowice községtől északra elterülő erdőségben ismét tanúbizonyságát adta vitéz helytállásának. Tóth László önkéntes szakaszával néhány száz lépésnyire nyomult már be állandó harcok közben a sűrűbe, amikor nagy riadalommal özönlöttek vissza egyes összezavart csapatrészek. Az önkéntesben ismét fellángolt az önérzet és fenyegető módon, fegyverével tartóztatta fel a visszaözönlőket. Rangra való tekintet nélkül megállásra kényszerítette őket s miután rendezte kötelékeiket, előrevitte kis csapatát az oroszok ellen..