Kurucz János

Tóth János

Tóth János    Kurucz János
20. hv.gy.e.

A kanizsai 20-as honvédek a Piave mellett pihenték ki a kéthetes előrenyomulás fáradalmait, midőn 1917. november 14-én parancsot kapott az ezred, hogy keljen át a Piavén, foglalja el annak egyik szigetét és tisztítsa meg az ellenségtől.
tapogatózva kúsztak előre a derék zalai legények, hogy meglepő támadással verjék ki az ellenséget állásukból. Az olaszok azonban résen voltak. Egyik géppuskájuk hirtelen megszólalt, mire ropogva dolgoztak a fegyverek. A 6. század már a falu szélső házai előtt hasalt a szőlőkertekben, de a kattogó géppuskák zizegő golyózáporában tovább haladni nem tudott. A passerellai templomtorony ontotta a tüzet.
Tóth János szakaszvezetőnek nem tetszet ez a hosszantartó kínos helyzet, azért elhatározta, hogy leszedi a templomtoronyból a géppuskákat és megkönnyíti honvédbajtársai előrenyomulását. Maga mellé vette Kurucz János tizedest s rövid megbeszélés után előre kúsztak a sűrű bozótban a torony irányába. Szerencsésen elértek a templomhoz s már másztak is fel a toronyba, hol a két géppuska kattogott. Miután két okvetetlenkedő olaszt szuronyukkal eltakarítottak az útból, rátörtek a géppuskás legénységre. Egy ott tartózkodó olasz tiszt megkísérelte ugyan, hogy fegyverét használja, de Tóth és Kurucz hamarosan ártalmatlanná tette és legénységével együtt foglyul ejtette. Egy századossal, 2 főhadnaggyal és 34 közlegényből álló fogoly csapattal tért vissza századához a két kitűnő altiszt.
Az ezután bekövetkezett roham ellenállhatatlan  volt. A honvédzászlóalj néhány perc alatt átgázolt az ellenséges állásokon, hol közel 1000 foglyot ejtett és számos géppuskát, golyószórót zsákmányolt. A két kiváló honvédaltisztet bátor vállalkozásáért arany vitézségi éremmel tüntették ki. Tóth szakaszvezető büszkén viseli, Kurucz tizedesnek azonban hősi halált halt.