Tomasovits Vida
33. táb.á.e.

Mint ütegének megfigyelő és felderítő altisztje, mindenkor kiváló eredménnyel működött. A leghevesebb tűzharcokban példás bátorsággal és körültekintéssel végzett lelkiismeretes munkájával nemcsak ütegének, hanem egész dandárjának tett megbecsülhetetlen szolgálatokat. Több hónapon át kimagaslóan vitéz magatartással teljesített működése után 1917. december közepén a Monte-Tombán vívott ütközetekben érdemelte ki arany vitézségi érmét.
Ebben az időben a 33. tábori tüzérezred a bajor Alpenkorps kötelékében, a Torrente Calcimmo legfelsőbb teraszán volt tüzelőállásban. Az olaszok rövid megszakításokkal éjjel-nappal különböző kaliberű ágyúkkal lőtték a kedvezőtlen terepviszonyok miatt kényre-kedve kiszolgáltatott ütegeket.
Tomasovits Vida tűzmester magatartása, mint mindig most is példás volt. Rendíthetetlen nyugalommal látta cl súlyos szolgálatát és az ellenség legvadabb pergőtüzében irányított ütege tüzelését. December 16-ikán az olaszok ellentámadása alkalmával balcombján súlyos sebet kapott. Vérző sebét bekötözve csodálatos lelkierővel dolgozott tovább. A harc óráról-órára vadabbul tombolt, valóságos tűz és vérorkán söpörte végig a szelíd Tegorzo-völgyet. Az olasz tüzérség az elkeseredett küzdelem végső dühében sorra gyújtotta fel tüzérségi lövedékkel és gázbombákkal megtelt raktárainkat, melyek félelmetes robbanásokkal remegtették meg a levegőt. Fojtó füst és kiömlő gáz hömpölygött a völgy mélyén és az örök elmúlás szürke leplével vont be élőt — halottat egyaránt. Bajtársai kidőltek, csak egyedül Tomasovits tűzmester állt tántoríthatatlanul messzelátójánál. Figyelt, irányított és vérbe fojtotta az ellenség minden megmozdulását. Egy mellette robbant gyújtógránát szilánkja azonban súlyos sebet ejtett homlokán és kivágta jobb szemét. Eszméletlen állapotban vitték vissza a segélyhelyre.