Tófeji József
20. npf.gy.e.

1917. augusztus 2-án a 20. népfelkelő gyalogezrednek Radautz irányában történt előrenyomulását akadályozó D. Sandrulni nevű magaslat felderítésére küldték ki járőrével. Az erdős terepen megtett másfélórai út után érte el a hegycsúcsot, melynek egy tisztására érve, gyors össztüzek fogadták. A közeli állásban rejtőzködő ellenség túlerejével nem vehette fel a támadó harcot, azért embereit a fatorlaszok között helyezte el, hogy az oroszok esetleges támadásával szemben megvédje magát. Az egyenlőtlen erejű harcban több órán át tartotta magát, míg százada megérkezett. Az ellenség azonban időközben vérszemet kapott s támadólag lépett fel. Fától-fáíg szökdelve közelítették meg az oroszok a honvédek állását, hogy leszorítsák őket a magaslatról.
Varga Lajos zászlós ekkor önszántából rohamot vezetett az előre özönlő oroszok ellen, de megfelelő előkészítés nélkül sikert elérni nem tudott. Estefelé járt már az idő, midőn megkezdődött felsorakozott erőink általános támadása. Zászlóaljából kiválasztott három rohamjárőrével Varga zászlós vezette be a támadást, mely oly lendületes erejű volt, hogy nemcsak az első, hanem a második ellenséges vonal is a hős zászlós kezére jutott. Az oroszok elmenekültek a magaslatról.

A 20. népfelkelő-gyalogezred ezen dicsőségteljes támadásában a rohamcsapatok soraiban harcolt Tófeji szakaszvezető, aki rettenthetetlen bátorságban méltó küzdőtársa volt Varga zászlósnak. Géppuskáink tüzének védelme alatt kúszva közelítette meg az oroszok állását s rohamtávolságról egy fehér fényű rakétával adott jelet, támadásának megkezdésére. Elnémultak a gépfegyverek, Tófeji szakasza pedig vitéz parancsnokának vezetése alatt félelmetes csataordítással vetette rá magát az ellenséges állásra. Elszánt kézigránát harcban legyűrte az oroszokat; tíz gépfegyvert zsákmányolt és számos foglyot ejtett. Vakmerő támadása méltó módon egészítette ki Varga zászlós által elért eredményt, melynek következtében az ezred útvonala ismét szabaddá lett, ami e két kiváló katona érdeme volt.