Téglás József
25. k.gy.e.

A losonci 25. gyalogezred kürtöse volt, a nagy háború idején azonban nem szelíd takarodókat fujt, hanem szilaj riadókat rikoltott és véres tusákat vívott 40 hónapon át.
1914. augusztusában esett át a tűzkeresztségen, az orosz harctéren. Kitüntetései koronáját, az arany vitézségi érmet 1918. nyarán az olasz harctéren szerezte e vitéz palóc szakaszvezető. A piavei csata utóharcai közben, 1918. július 2-án, hajnal óta dúlt a harc a Brenta bal partján fekvő Monté Asolone-n. A délutáni órákban több véres kudarc után újabb erős támadást intéztek az olaszok a Monte Asolone-n lévő 25-ös ezred ellen. A támadást megelőző hatalmas tüzérségi tűz teljesen tönkre lőtte állásainkat és maga alá temette figyelő őrszemeinket. Azért a helyzet kipuhatolása végett Téglás szakaszvezető maga kúszott előre, hogy tájékozódjék az ellenség mozdulatairól. Egyszerre észrevette, hogy alig 10—20 lépésnyi távolságban, egy olasz rohamzászlóalj tör előre teljes erővel. Megadásra szólítják. Ő kézigránát dobással felel arra. Aztán riadót kiált s rohan vissza csapatához. Összegyűjti közelben lévő bajtársait és heves kézigránát esővel csapkodja az olaszokat. Lelkesítő szavával és önfeláldozó példájával tüzeli harcra palóc bakáit. Félórai küzdelem után elfogyott a kézigránátjuk, holott: már-már átkarolják a losonci zászlóaljat. Ebben a válságos pillanatban Téglás szakaszvezető előreugrik, puskáját zászlóként meglengeti s hatalmas hurrát kiált. A csataordítás futótűzként terjed végig arcvonalunkon s bakáink viharos rohamra indulnak. Az egetverő csatakiáltás s a gyilkos roham megtorpantja és árkaiba kergeti vissza a megrettent olasz csapatot. Az olaszok meglepő támadásának veszélye elhárult az ezred felől, ami elsősorban Téglás szakaszvezető érdeme volt.