Téczely Károly
69. k.gy.e.

1918. június 15-én, a reggeli órákban indult el Montello felé az első 69-cs támadó emberhullám, melynek élén Téczely Károly zászlós haladt géppuskaszakaszával. Az átkelés ideje alatt ellenállást már csak egy olasz aknavető üteg fejtett ki, melyet a fiatal zászlós hatásos tűz alá vett, majd rohammal elfoglalt. Ezután feltartóztathatatlan erővel gördült előre a 69-esek támadása a Montello ellen, melyen a  délutáni órákban már magyar fegyverek csattogtak. A hírhedt nevű és szomorú emlékű magaslaton azonban váratlan nehézségekbe ütközött csapataink további előrenyomulása és gyilkos harc fejlődött ki az eddig elért sikerek megvédéséért, mely közben Téczely zászlós is súlyos karlövést kapott. De nem hagyta el bajtársait, hanem sebesülten is helyén maradt, bár az olaszok, szüntelenül támadták állásainkat, melyek további tartása lőszer hiány miatt már-már kétségessé vált.
Téczely zászlós, látván legénységének kétségbeesett hangulatát, hogy új erőt öntsön beléjük, kiugrott árkából és „fiuk! utánam!" —kiáltással felkötött karral vezette derék 69-es katonáit szuronyrohamra. A hősiesség eme megkapó példája hatott. Emberei lelkes rohamban követték fiatal parancsnokukat és elkeseredett kézitusában visszaűzték az olaszokat. Ezen ragyogó fegyvertényen, felbuzdulva új érővel álltak ellen legényeink az olasz támadásoknak, de az utánpótlás hiánya katasztrofális helyzetbe sodorta  őket. Hiába volt a lelkes harci tűz, hiába az önfeláldozó készség, vissza kellett vonulniuk a győztesnek,mert nem volt mivel harcolniuk.