Tanka Kálmán
101. k.gy.e.

1916. november 27-én az oroszok a Zoloban lévő előállásunkat állandó nehéz aknatüzelés alatt tartották. Az aknák félelmes robbanását a sűrű egymásutánban beavatkozott ellenséges tüzérség pergőtüze is fokozta, de az alig 90 főt számláló védőrség hőslelkű parancsnokával, Tanka hadnaggyal az élén, hősiesen állta a tüzet. Egymás után repültek fel a levegőbe a gránátrobbanások következtében kitépett drótakadályok cövekjei és ez a nagy zene-bona csak a sötétség beálltával szűnt meg. A tüzérségi harc megszűntével megkönnyebbülten sóhajtottak fel derék harcosaink és várták a gyalogsági támadást, ami azonban késett és úgy látszott, mintha el is maradna. A muszkák alig voltak 100 lépésre a 101-esek árkától. A hajnali órákban, amikor a kiállott izgalmak következtében halálra fáradt katonáink ébersége is természetszerűen alábbhagyott, kísértetek módjára kúsztak az oroszok árkaink felé. Egy pillanat és talpon van az egész őrség és halát megvető bátorsággal vették fel a küzdelmet a hatszor erősebb ellenséggel. A kézigránátok egész tömege és a gyalogsági golyók százezrei ontották gyilkos tüzüket a támadókra, de az óriási túlsúlyban levő oroszok nem tágítottak. Egymás után hullanak el derék védőink - köztük vitéz parancsnokuk, Tanka hadnagy - és a vezető nélkül maradt kis csapat, feladva a hiábavaló küzdelmet, kiürítette hősiesen védett állását. Alig néhány vitézünk tért sértetlenül vissza, a többi, sok orosszal együtt ott lelte halálát a zolobi sáncokban. Tanka hadnagyot vitéz magatartása elismeréséül az arany vitézségi éremmel tüntették ki.