Tamási András
60. k. gy. e.

Az ezred 1914. október 19-én erélyes rohamokkal igyekezett az ellenséget a San túlsó partjára visszavetni, de a folyton új erőkkel támadó oroszoknak végre is sikerült megvetnie lábát a folyó nyugati partján.
A harcok során Tamási András őrmester, — egy géppuskaosztag parancsnoka, — élete kockáztatásával a vizenyős terep egy oly szakaszán csúszott előre fegyvereivel, mely az ellenségtől nem volt megszállva s ezáltal az oroszok háta mögé került.
Állásából alkalma volt megfigyelni, hogy ellenséges tartalékok kelnek át a San-folyón, hogy első vonalukat megerősítsék. Tamási őrmester, mielőtt az ellenséges tartalékok harcba fejlődhettek volna, két gépfegyverrel pusztító tűz alá vette az oroszok sorait. A megriadt tömeg a pokoli gépfegyvertűzben szörnyű veszteségeket szenvedett, megmaradt része pedig megadta magát.
A további harcok folyamán Tamási őrmester önként jelentkezett, hogy felderíti egy ellenséges tüzérüteg állását, mely ezrede soraiban oldaltüze által nagy veszteségeket okozott.
Éjnek idején előrekúszott a két ellenséges vonal közé, majd tapasztalatait jelentette tüzérségünk megfigyelőinek, kik az ellenséges üteget a vakmerő őrmester jelentése alapján elnémították.