Takács István
20. hv.gy.e.

A 20-as honvéd gyalogezred dicső küzdelmeinek osztályosa. Fényes győzelmekkel és súlyos megpróbáltatásokkal tele 42 hónapot töltött a fronton. Példás kötelességtudása, akadályt nem tűrő szívós kitartása révén neve összeforrott ezrede történelmével, mely a magyar hősiesség és önfeláldozó küzdés legszebb lapjai közé tartozik. Az az erkölcsi erő, melyet egyénisége képviselt, az összes legénységi kitüntetések részesévé tette.
A történelemben páratlan lendülettel és sikerrel végigharcolt 1915. évi oroszok elleni offenzíva befejezése után a szövetséges csapatok ércfalként álltak a Riga-Dünaburg-Rokitno-Dubno-Czernowitz-i vonalon, hogy megvédjék küzdelmes harcaik sikerét. A derék vasmegyei honvédek Olykától északra fekvő Boguslawka község előtt húzódó állásokat tartották, melyek gyakran voltak kitéve orosz előretörési kísérleteknek. 1915. október hó 18-án sikerült is egy orosz
zászlóaljnak a 20-as honvéd gyalogezred első vonalába betörni és egy körülbelül két század kiterjedésnyi részét elfoglalni. Az oroszok kiverésére és az elhódított frontszakasz visszaszerzésére egy, a második vonalban elhelyezett tartalékszázad kapott parancsot, mely századnál Takács István tiszthelyettes szakaszparancsnoki minőségben volt beosztva.
A honvédek pillanatok alatt felfejlődtek az ellentámadásra s parancsnokaik vezetésével, lelkes tűzzel rohantak a veszélyeztetett frontszakasz felé. Takács tiszthelyettes halálmegvető bátorsággal küzdött szakasza élén. Bár roham közben megsebesült, nem hagyta abba a küzdelmet, hanem vérző sebbel is kitartott s példás, rettenthetetlen bátorságával oly lendületre ragadta honvédéit, hogy elsőnek sikerült betörnie az ellenségtől megszállt árokba, hol az ellentámadó század 900 orosz foglyot és két gépfegyvert ejtett zsákmányul.
A hős tiszthelyettes döntő befolyást gyakorolt emberei magatartására s méltán érdemelte ki a katonának járó legszebb kitüntetést.