Szűcs Bálint
4. hv.gy.e.

A 4. honvéd gyalogezred egyik rohamszakaszának a St. Martinóí olasz állások ellen intézett éjjeli támadása — bár borzalmas hatású lángszórók támogatták — meghiúsult. A sikertelen kísérlet után Szűcs Bálint tiszthelyettes kapott parancsot az olasz árok megrohamozására. Okulva az éjjeli támadás kudarcán, zajtalan meglepő támadásra szánta el magát Szűcs tiszthelyettes. Szakaszával 15—20 lépésnyire lopódzott az ellenséges vonal elé és jól fegyelmezett alaposan kioktatott honvédéivel egy adott jelre kézigránát esővel árasztotta el az olaszok állását. Ládaszámra hajigálták az ellenségre a kézigránátokat a rettenthetetlen honvédek, majd a legalkalmasabb pillanatban ugrásszerűen rávetették magukat az ellenségre. Az olasz állás üres volt, halottak hevertek szanaszét, de élő lélek sehol sem volt. A jól behajított kézigránátok kiűzték az ellenséget. A derekas munkát végzett honvédek az árokrész eltorlaszolásához fogtak, Szűcs tiszthelyettes pedig győzelmi mámorban jelentette egyik küldöncével a teljes sikert. A honvédek serény munkáját azonban egy borzalmas katasztrófa zavarta meg. Egy jól irányzott ellenséges nehéz gránát vágott be az elfoglalt árokrészbe, mely szörnyű robbanással őt honvédet tüstént széttépett hetet pedig — köztük Szűcs tiszthelyettest is — súlyosan megsebesített. Tizenöt sebből vérezve szállították a hős tiszthelyettest kórházba és csak a sors különös kegye folytán mentették meg az életnek. A rokkant tiszthelyettes büszkén viseli mellén dicsőséges hőstettének jutalmát, az arany vitézségi érmet.