|
Szenderffy Emil
39. k.gy.e.
A 17. gyaloghadosztály kötelékében küzdő 39.
közös gyalogezred Dominik ezredes parancsnoksága alatt a San Salvator nevű
magaslat mögött gyülekezett a Piaven keresztül végrehajtandó támadó
csatára. A támadás napját megelőző estén az ezred egyik zászlóalja
Popovics alezredes vezetésével Mina falucska mellett helyezkedett el, hogy
másnap reggel pontban 6 óra 30 perckor megkezdje a támadást. Az előre
megállapított terv alapján Szenderffy Emil önkéntes tizedes azt a
parancsot kapta zászlóaljparancsnokától, hogy június 15-én reggel,
zászlóalja támadását negyed órával megelőzően keljen át a Piave folyón, a
túlsó parton elhelyezett olasz tábori őrsöket semmisítse meg és szakaszát
járőrökre osztva törjön utat utána, az nyomuló zászlóaljának. Szenderffy
önkéntes a kitűzött időben a Piave töltése mögött elrejtett négy csónakot
elszánt legényeivel a vízre eresztette s az ellenség pokoli ágyútűzében
nekiindult a túlsó partnak. Tüzérségünk támogatásával, különösen pedig a
reggeli köd és a sűrű robbanások okozta füstfelhő leple alatt
sikerült is neki veszteség nélkül partot érnie, ahol azonban az olasz
tábori őrsök erős gyalogsági és géppuskatűzzel fogadták. A veszélyes
helyzetbe került kis csapat erélyes rohamra ment a makacsul védekező
olaszok ellen. Halálmegvető kézigránátharcban és gyilkos kézitusában
megsemmisítette, illetve foglyul ejtette az előretolt állásokban szívósan
ellenálló olaszokat, miáltal teret nyert az utána átkelő zászlóalj harcba
fejlődésre. Az első támadó hullám beérkezése után megkezdte Szenderffy
önkéntes előrenyomulását a Montello hegygerincen végig húzódó első olasz
védelmi vonal ellen.
Az ellenséges gyalogság és tüzérség féktelén tüzelésében történt
előretörése nagy veszteséggel járt s mire az olasz főállások elé ért, már
emberei nagy része elesett, vagy megsebesülve lemaradt. Az a lelkes
lendület azonban, mely szédületes iramban lendítette előre a kis csapatot,
nem ismert akadályt. A drótakadályok átvagdosása után betörtek az
olasz vonalba s kézigránátokkal megkezdték az árkok felgöngyölítését.
Elfoglalták annak egy részét, azután egy, több géppuska által védett
kaverna megtisztításához fogtak, melyben számos olaszt ejtettek foglyul.
Zászlóalja közelgésének láttára tovább folytatta előrenyomulását
Szenderffy önkéntes. Az itt-ott felbukkanó akadályokat legyőzve, el. is
érte az olaszok harmadik vonalát, melyet zászlóaljával két napon át
tartott. Az óráról-órára erősbülő ellenséges tüzérségi tűz azonban június
17-én már oly mérveket öltött, hogy a zászlóalj és a vele szomszédos
csapatrészek helyzete a nagy veszteségek miatt tarthatatlanná vált. Ekkor Szendcrtfy önkéntes arra kapott parancsot, hogy egy különösen sok
veszteséget okozó olasz üteg ágyúit robbantsa fel. Az önfeláldozóan
szolgálatkész és rettenthetetlen önkéntes négy merész emberével
felderítette az olasz üteg állását és az azt védő géppuskafészkek között
észrevétlenül előrecsúszva, húsz lépésnyi távolságban közelítette meg a
szüntelenül tüzelő üteget. Ekkor rajtaütött az üteg legénységén és az
előre elkészített ekrazit töltésekkel felrobbantotta az ágyuk csöveit.
Ezután zászlóaljával elkeseredett nekilendüléssel Sevilla irányában
Treviso felé tört élőre, Szenderffy önkéntes szakasza, mint irányszakasz
haladt a zászlóalja élén és borzalmasan véres küzdelmek között el is
érte Sevilla falut, de az olasz tartalékok érezhető beavatkozása
következtében kénytelen volt a Nervesa felé vezető műúton visszavonulni.
Ezrede a példátlanul hősies és véres küzdelmek közben, az elszenvedett
nagy veszteségek következtében teljesen elgyengült és erőtlennek bizonyult
az olasz ellentámadások feltartóztatására. A harcba bocsátkozott 41.
honvéd hadosztállyal együtt megkísérelte ugyan még egyszer az előretörést,
de a mindent ellepő olasz tartalékok sűrű tömegeivel vívott kétségbeesett
harcaiban csak tetézte a pusztulást. A halálmegvetően harcoló 39-eseknek
végre is a szükséges hadiszerek utánpótlásának hiányában vissza kellett
vonulniuk. Az utóvédharcokban Szenderffy önkéntes is súlyosan megsebesült,
de vértől elborítva is utolsónak hagyta el dicső küzdelmeinek színhelyét.
.
E hős önkéntes, aki 41 havi harctéri múlt ragyogó
fegyvertényeivel büszkélkedhetik, kiválóan vitéz magatartásáért két ízben
is kiérdemelte a hősök hőseinek járó legszebb kitüntetést. Egyik
aranyérmének1 emléke a 10. isonzói csatához fűződik, a másik pedig Montilló-hoz.
|