Bognár József
4. kp.szd.

A kerékpáros zászlóaljat, mely mozgékonyságánál fogva gyorsan változtathatta harchelyét nagy veszedelmek esetén gyakran dobták be utolsó reményként ingadozó arcvonalunk megerősítésére. Válogatott tisztjeinek és legénységének kitűnő szelleme mindenkor ki is elégítette a hozzá fűzött reményeket.
Javában tombolt már a piavei támadás, amikor a kerékpáros zászlóaljat, nagy veszteségeket szenvedett csapataink megerősítésére a Montello déli lejtőjére rendelték. Állandó heves tüzérségi tűzben nyomultak előre kijelölt állásaik felé a fürge kerékpárosok, kiknek sorait ellenséges repülőrajok géppuskái és bombái már az előrenyomulás alatt alaposan megtizedelték. Az olaszoktól elfoglalt és saját védelemre átépíteti állások a folytonos esőzések következtében vízzel teltek el, ami a zászlóaljai szintén nagyon megviselte. A július 18. és 20. közötti időben a 4. kerékpáros század egy útzáró állást tartott s a folytonos olasz előretörések visszaverésében hervadhatatlan érdeméket szerzett. Tisztjeinek és legénységének nagy részét azonban elvesztette, a megmaradtakat pedig az időjárás és az állandó tüzérségi tűz annyira, megviselte, hogy úgy erkölcsi, mint fizikai ellenálló képessége nagyban megcsappant.
Pedig a legnagyobb erőpróba még hátra volt. Július 20-án egy, automobilokon odaszállított, pihent olasz ezred támadott szilaj hévvel az útzáró állás ellen. A tüzérségi tűzzel támogatott s feltartóztathatatlanul előrenyomuló olaszok már drótakadályaink között üvöltöttek, hogy rávessék magukat a hős védőkre. A 4-ik század kisszámú legénységét pillanatokra megingatta a támadás veszedelme és már-már menekülésben látta az egyedüli megoldást. Bognár József törzsőrmester azonban nem vesztette el a fejét. Kéményen a gátra állt és saját kezűleg szórta kézigránátjait a rohamozó olaszok közé. A kerékpáros honvédek parancsnokuk példáján felbuzdulva, helyükre siettek és követték Bognár törzsőrmester, példáját. Géppuskáikat is beigazították és szakadatlanul lőtték az olasz emberhullámokat.