Székely János
62. k.gy.e.

Szakaszának és géppuskáinak egy körülzárt kavernából történt megmentése által szerzett elismerésreméltó érdemeket. A 10. isonzói csatában az olaszok hatalmas erőkkel törtek előre a Triesztet védő Hermada-hegység ellen, melynek Jamiano közelében lévő egyik magaslatát a 62. és a 2. közös gyalogezredek védték.
A kibírhatatlan pergőtűz ideje alatt a védők a kavernákban tartózkodtak s csak a legszükségesebb figyelő- őrszemek voltak kint a vonalban. A két ezred érintkezési pontján, egy biztos védelmet nyújtó kavernában tartózkodott Székely János 62. gyalogezredbeli őrmester is géppuskás szakaszával. A tüzérségi tűz megszűnte után az olasz gyalogság olyan meglepő gyorsasággal tört előre állásaink ellen, hogy csak akkor vette a kaverna őrsége őket észre, midőn már a kaverna bejáratát is heves kézigránáttűz alá vették. A helyzet válságos volt. Akik a nagy zűrzavarban kirohantak, az ellenséges tűz áldozatává váltak. Székely őrmester tehát a kaverna mélyébe rendelte legénységét, hogy megnyugtassa őket s kellő tájékozódás után egységes erővel törjön ki rejtekhelyéből. Az olaszok gázbombákat hajítottak a kavernába, miáltal a géppuskás szakasz helyzete tarthatatlanná vált. Székely őrmester a  gázmaszkok felcsatolására adott parancsot, azután halálra szánt hősiességgel tört ki szakaszával a kavernát ostromló olaszok ellen.
Elkeseredett kézitusában sikerült magát átvágnia az ellenség gyűrűjén és géppuskáit tüzelőállásba helyeznie. A derék 62-esek eszeveszett géppuskatűzzel borították be a veszélyeztetett terepet és több  órán át tartó gyilkos viaskodásban védték zászlóaljuk állásait. Helyzetük. ; azonban az olaszok kétoldali előrenyomulása követkéziében tarthatatlanná vált és az éj folyamán visszarendelték őket a második védővonalba, ahol a több napon át tartó eredményes, de veszteséges harcaik után felváltották őket.