Szalay László
60. k.gy.e.

Valjevo irányában előretört ezredeink emberfeletti erővel megvívott harcok közt haladtak lépésről-lépésre a szerb ellenséges területen. A kegyetlen viaskodásban magyar vér áztatta Szerbia minden talpalatnyi földjét, melyet halálra szánt fanatizmussal és életének gyönyört nyújtó feláldozásával védett a nép apraja-nagyja.
Csapataink halálmegvető elszántsággal vették fel a harcot és feltartóztathatatlan erővel lendültek beljebb és beljebb az ország szíve felé. Az ádáz küzdelmekben többek között elismerésre méltó módon vette ki részét a 60. közös gyalogezred is, mely 1914. szeptember közepe táján már Krupanj városka kapuit döngette. Váll-váll mellett nyomultak előre derék katonáink a szívósan védett ellenséges állások ellen, melyek kíméletlenül ontották a halált. Bajtárs bajtárs hősi tetemén esküdött bosszút s néma daccal, ezer halál között ment előre a szerb állások felé.
Az elsők között Szálai László szakaszvezető rohant szakaszával. Izgalmas percek következtek. Mindig rövidebb és rövidebb lett a távolság a  két vonal között, majd egyszerre csak vad csataordítás közben egy ugrással eltűnt szakaszával a szerb állásban. Véres tusára került a sor, mely a szerbek menekülésével  végződött. A hős szakaszvezető rést ütött a szerbek védelmi vonalán s utat nyitott ezredének a dicsőséges győzelem felé