Szalánczi Lajos
12. k.hu.e.

1917. január 11-én adta vitézségének fényes jelét   Erdély keleti bércein vívott védelmi harcai alatt Szalánczi Lajos, volt kassai 12. huszárezred tiszthelyettese.
Nevezett az oroszoknak ezen a napon végrehajtott támadásai közben megsebesült századparancsnokától átvette a 4. század feletti parancsnokságot és immár századparancsnoki minőségben vezette a századnak a túlerőkkel szemben vívott hősi küzdelmét. Amikor az oroszok délután 16 óra körül a századot arcban és oldalban egyidejűleg megtámadták, Szalánczi tiszthelyettes példás körültekintéssel hátrább vezette a századot, ahol azután a legteljesebb eréllyel és az erők végső megfeszítésével az oroszok további térnyerését megakadályozta. Eközben Szalánczi tiszthelyettes nyugalmával és megfontoltságával bátorítólag hatott huszáraira, majd lelkesítő befolyásának tulajdonítható, hogy századát alkalmas pillanatban még ellentámadásra is vezethette. Ebben a páratlan lendülettel vívott kézitusában visszavetette az oroszokat és nyomon követvén őket, addig harcolt, amíg az eredeti állás elhagyott vonalát vissza nem foglalta. Mivel pedig ennek a vonalnak az általános harcászati helyzet keretében különös jelentősége volt és visszafoglalása csakis az ő kimagasló személyes bátorságának, valamint erélyes és helyes parancsnoki befolyásának volt a folyománya, Szalánczi tiszthelyettes, — aki ekkor már 30 hónapja volt az arcvonalban és ezalatt az idő alatt a bronz, a kisezüst és a nagyezüst vitézségi érmeket már kiérdemelte, — elismerésképpen az arany vitézségi éremmel tüntették ki.