Szabó Lajos
19. k.gy.e.

A 19. közös gyalogezredet, 1914. október 18-án Szuloszovától északkeletre fekvő magaslatokon vetették harcba. Az öt napon át elemi erővel dühöngő ütközet az ezred sorait érzékenyen megritkította, tartalékjait pedig teljesen felemésztette. Az ezred már csak roncsaival, 8 tisztjével és körülbelül 500 emberével tartotta a frontot, midőn november 24-én új orosz erők heves és meglepetésszerű támadása hömpölygött feléjük.
A sokszoros túlerő hátrálásra kényszerítette a vitézül harcoló 19-eseket. Kurdi főhadnagy, hogy az oroszok előrenyomulását megakassza, két századának töredékével  ellenlökésre szánta el magát. Alig hangzott el azonban ajkán a vezényszó, súlyosan sebesülve rogyott össze.
Több tiszt nem. lévén  Szabó Lajos őrmester állt a két század élére s vitte rohamra a súlyos harcokban elcsigázott embereit. Lélekjelenléte, buzdítóan bátorító viselkedése oly nagy lendületre ragadta századát, hogy dühös kézitusában nemcsak zászlóalja vonalát szerezte vissza, hanem saját állásain túl is visszavetette az ellenséget. 
Szabó őrmester két századával olyan súlyos csapást mért az oroszokra, kik ettől az időtől fogva beszüntették támadásaikat ezen a frontszakaszon.
Ebben az ütközetben harcolt a legbátrabbak élén Gubics György káplár is, kinek rettenthetetlen magatartása ellenállhatatlan rohamra ragadta magával körülötte lévő bajtársait s így részesévé vált annak a nagy sikernek, melyet hős parancsnoka vezetése mellett vívtak ki a feledhetetlen 19-esek.