Sülly István
76. k.gy.e.

Példásan bátor és kezdeményező vállakózást hajlótt végre  1915. májusában Süllyi István őrmester, aki a  soproni 76. gyalogezred 12. századának vezette egyik szakaszát. Az Isonzó melletti Sagradó községnél tüntette ki magát. Megfigyelte, hogy a folyó túlsó partján levő házakban kb. félszázadnyi csapat fészkelte be magát, mely az innenső parton levő századát reggeltől estig igen élénk és hatásos tűz alatt tartotta. Erre Süllyi őrmester engedélyt kért századparancsnokától, hogy átkelhessen a folyón és előzhesse az olaszokat az említett házcsoport területéről. Az engedélyt megkapta, amire hat válogatott katonáját maga mellé véve, csónakba szállt és az éjjeli sötétség leple alatt nesztelenül álkelt a megáradt folyón. Pártol érve óvatosan a nádas szalmafedelű házakhoz kúszott, majd a magával hozott csóvákkal pillanatok alatt felgyújtotta azokat. Utána tüstént csónakba szállt és visszatért. A házak leégtek. Az olaszok pedig tényleg más helyre húzódtak, ami azt eredményezte, hogy Sülyi őrmester századának ettől kezdve nyugalma volt. Bátran és elszántan végrehajtott vállalkozásáért a nagyezüst vitézségi éremmel tüntettek ki.
Később Sülyi őrmester a doberdói fennsíkon tanúsított kiválóan vitéz magatartásának elismeréseként a kisezüst vitézségi érmet is megkapta. 1916-ban a szerb hadszíntéren harcolt, ahol ismét oly vitézül viselkedett, hogy az arany vitézségi éremmel is kitüntették. Ez utolsó vitézi tette alkalmával hősi halált halt.